Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

76 alperes személyes tényének és illetve mulasztásának következ­ménye. (Kir. Curia I. G. 227/1905. 1905 november 7.) 2297. Habár a hitelező a bíróilag megítélt követelését, annak kamatait és egyéb járulékait a fennállás és be­hajthatóságért való szavatosság nélkül ruházta át, mégis az engedményesnek szavatossággal tartozik, ha az en­gedményezéskor elhallgatta azt, hogy a követelésnek egy része beszámítás következtében megszűnt, viszont pedig az engedményesnek a követelés megszerzésekor erről a körülményről tudomása nem volt. A felebbezési bíróság felperest keresetével, a kir. Curia pedig felül­vizsgálati kérelmével elutasította a következő indokokból: Felperesnek panaszai nem birnak megállható alappal. Felperes követelését a közte és alperes közt létrejött enged­ményezési ügyletből származtatja, állítván: hogy a F. Kristóf és B. Flórián elleni bíróilag megítélt 18,000 korona tőke követelé­sét, ennek kamatait és egyéb járulékait a fennállás és behajtha­tóságért való szavatosság nélkül és azzal a feltétellel ruházta át alperesre, hogy ez viseli az összes költségeket is, mit alperes el­fogadván, váltókban 22,000 koronát adott át, azonban ez a fel­peres követelését és járulékait teljesen nem fedezte és a keresetbe vett 998 korona 63 fillér költség fedezetlen maradt. Alperes a 4. alszámú tárgyalási jegyzőkönyvhez csatolt osz­trák bírósági ítéletekkel azt kívánta bizonyítani, hogy az átruhá­zott követelés a felperes javára az adósok ellenkövetelésébe esz­közölt beszámítás folytán már az engedményezés előtt részben megszűnt. A pernek ebben az állásában nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság azzal, hogy alperes bizonyítékait mérlegelve, az alperesi védekezés vizsgálatába bocsátkozott, mert ezzel nem a külön perutra utasított viszonkeresetet bírálta el, hanem csak arra terjeszkedett ki, fennforog-e oly jogszüntető tény, a mely a kereset megítélését kizárja, ezzel pedig a viszonkeresetet nem bírálta el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom