Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

71 elemek hiányzanak; mindazonáltal a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy alperes az általa lakásul használt helyiségért felperesnek megfelelő értéket fizessen, az anyagi jogszabályoknak megfelel és az fentartandó, mivel a felebbezési bíróság Ítéletében megállapította, hogy nem vitás, hogy az illető ház most már felperes kizárólagos tulajdona és hogy alperes a házban benn lakott; tehát a használati egyenértéket megtéríteni tartozik. Alperesnek az a panasza, hogy bérszerződés nem létében bérösszeg nem követelhető, és hogy a felebbezési bíróság csak jogszabálysértéssel állapíthatta meg utólagosan az évi bérösszegei, a fentebbiekből folyólag szintén alaptalan, mert a felebbezési bíróság által megállapított évi bérösszeg, mint a használati egyenérték felperest megilleti és a mennyiben erre nézve előleges megállapodás nem jött létre, a bíróságnak állott feladatában, hogy a rendelkezésére álló adatok alapján azt megállapítsa, s a bíróság kifejtette indokolásában, hogy erre vonatkozó meggyőződését mely okokra alapította, a mi által a S. E. 64. §-ában előirt kötelességének is megfelelt, és így jogszabályt nem sértett. Felperes az ítéletnek azt a részét támadja meg felülvizsgálati kérelemmel, mely szerint a felebbezési bíróság az alperes által tett javítások egy részét a megállapított bérösszegbe beszámította. Szerinte ez beszámítható nem lett volna, mivel az u.-i házbérszabályzat értelmében a bérlő nincsen jogosítva a tulajdonos beleegyezése nélkül javításokat eszközölni. Ez a panasz megállható alappal nem bír; mert a felebbezési bíróság tényállás gyanánt megállapította, hogy a lakás, midőn azt alperes bérbe venni szándékozott, nagyon elhanyagolt állapotban volt, és szükséges volt annak lakható állapotba való helyezése. Ily körülmények között, a midőn a peres felek között formaszerinti bérleti szerződés létre nem jött, a mely alkalommal a javítások is megállapíthatók lettek volna, nem a házbérszabályok, hanem az általános jogszabályok az irányadók; ezek szerint pedig tekintve, hogy a felebbezési bíróság megállapította, hogy az általa elfogadott javítások mind olyanok, melyek a ház lakható állapotba való helyezésére szükségesek, és mind az épület, és mind felperes javára szolgáltak, a jogtalan gazdagodás megtérítése indokából jogszerűen beszámíthatók voltak. A felebbezési bíróság Ítéletének a javítások beszámítására