Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

62 leveleket nem mérlegelte, a tanúvallomások és a levelek közti ellentéteket nem méltatta, ha sem a beadványból, sem a jegyzőkönyvekből, külön iratból vagy Ítéletből ki nem tűnik, hogy panaszló a levelekkel mit kivánt bizonyítani és hogy miben találja az ellentéteket, a felülvizsgálati eljárásban tekintetbe nem vehető. (S. E. 185. és 197. §§.) Űgyállás : F. Adolf keresetet indított S. Károlyné ellen 16,506 K 34 f és 6000 K. részben telekkönyvileg biztosított követelések megfizetése iránt. Alperes a tárgyalásra meg nem jelenvén, a kereset értelmében marasztaltatott, azonban a pert megújítja azon az alapon, hogy neki a kereset beadása előtt felperes ellen beszámításra alkalmas ellenkövetelése állott fenn, kérvén felperest az ellenkövetelés erejéig alapperbeli keresetével elutasítani. A kir. Curia a felebbezési bíróság Ítéletét megváltoztatva, a perújításnak helyt adott,* mire a felebbezési bíróság a per érdemében hozott ítéletet. A peres kérdés a felek közt abból támadt, hogy felperes F. Adolf a ténymegállapítás szerint megvette B. Ferencznétől ennek ingatlan jutalékát, a melyre már előzően felperesnek zálogjogilag biztosított követelése volt, azonban tulajdonjogát be nem kebeleztette, hanem vételi jogának és követelésének biztosítására a jutalékra B. 12. alatt a maga javára az «elidegenítési és terhelési tilalmat" feljegyeztette. Később ugyanezt a ingatlan jutalékot ugyancsak B. Ferencznétől megvette az alperes S. Károlyné és a szerződésben többi között arra kötelezte magát, hogy a felperes javára bejegyzett «elővételi jogot» egyezségileg kiegyenlíti 12,000 K-val. Alperes, illetőleg akkori ügyvédje ezt az összeget felperesnek meg is fizette, az újított perben pedig ezt az összeget mint tartozatlan fizetést, nemkülönben azon a czímen, hogy felperes illetőleg az eladó helyett az egyik jelzálogi hitelezőnek 4000 K-t fizetett, ezt az összeget is beszámíttatni kérte. A felebbezési bíróság alperest érdemben perujítási keresetével, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: A felebbezési bíróság megállapította, hogy a B) alatti szerződés valódisága kétségbe nem vonatott. Ebben a szerződésben a szerződő felek egyező akaratukat az egyes pontokban körülirt tartalommal nyilvánították és meghatározták azokat a szolgáltatásokat, a melyeket és a miként a vevőfél az ingatlan átruházásért az eladó javára teljesíteni köteles. Ezek közé sorakozik a szerződés 7. pontjában a felperes részére kikötött 12,000 korona is, mit az eladó nyilván a felperes * Lásd X. kötet .230. lapján.