Gottl Ágost (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk V-X. kötetéhez. (Budapest, 1906)

120 A követelés behajtására másnak érdekében kirendelt ügy­gondnok, mint a felek képviseletére jogosított ügyvéd lévén meg­bízva, az általa indított perben közbenjárásáért a munkadíj és költ­ség a végrehajtási tömeggel szemben, melynek érdekében eljárt, a per birósága által megállapítandó. V. 1120. 399. Végrehajtási ügyből kifolyólag a végrehajtást szenvedettnek követelése behajtására kirendelt ügygondnoknak a követelés be­hajtása iránt indított perben való pervesztessége esetére a per­költségben sem a végrehajtást szenvedett, sem a végrehajtató fél nem, hanem a felperesként fellépő ügygondnok marasztalandó, e marasztalás azonban, még ha az kifejezetten ki nem emeltetett is, nem tekinthető az ügygondnok személyes marasztaltatásának. V. 1120. 399. A végrehajtási törvény értelmében kinevezett zárgondnok számadásának megvizsgálása s annak dijai és kiadásai meg­állapítása tárgyában, az észrevételek beadása után ítélettel el­döntött perekben a felebbezési bíróságnak az elsőbiróság Ítéle­tét helybenhagyó Ítélete ellen felülvizsgálatnak nincs helye. V. 1137. 432. Az a hitelező, ki az ingatlan vételárának felosztása tárgyában tartott sorrendi tárgyaláson megjelent és követelését felszámította, a felszámításnak megfelelő és neki kézbesített sorrendi és kiuta­lási végzések ellen felfolyamodással nem élt, a telekkönyvi sor­rendben következő hitelezőtől, - - a rosszhiszeműség esetét ki­véve, — megtérítést nem követelhet az alapon, hogy a sorrend­tárgyalási jegyzőkönyben s illetve a hozott végzésekben tévedésből csupán kamatkövetelése és nem egyúttal tőkekövetelése vétetett fel s hogy ennélfogva a sorrendben következő hitelező a pénz fel­vételével az ő kárával jogtalanul gazdagodnék. VI. 1189. 101. Rendszerint ugyan a telekkönyvi bejegyzés sorrendje álla­pítja meg a zálogjogok rangsorozatát; erre azonban nem hivatkoz­hat ik az, a ki a vonatkozó telekkönyvi bejegyzés kieszközlésével nem járt el jóhiszeműen; ha tehát alperes tudva azt, hogy felperes a végrehajtást szenvedő vételi jogát lefoglalta, a végrehajtást szen­vedő tulajdonjogának megszerzése végett pert indított és az Ítélet alapján a tulajdonjog bekebelezését kieszközölte, felhasználva azt, hogy felperesnek követelése erejéig a végrehajtási zálogjog hala­déktalan bekebeleztetése nem sikerült, időközben önmaga javára kérvényi uton kebeleztetett be zálogjogot, alperes a zálogjoga szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom