Gottl Ágost (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk V-X. kötetéhez. (Budapest, 1906)

109 zés helytelen volta a S. E. 166. §-ának utolsó bekezdése értelmében, mely az 1881 : LIX. t.-cz. 23. §-ára hivatkozik, a felebbezési eljárásban elenyészettnek, illetve pótoltnak tekinthető. VI. 1343. 469. Az igazolási kérvényre tárgyalást kitűző végzés nem olyan, a mely a félnek saját kezéhez volna kézbesítendő. VI. 1398. 598. Az ügyvéd részére való kézbesítés helyesen történt akkor, ha a végzés az ügyvédi irodában talált valamely alkalmazottnak kezéhez kézbesíttetett és ezen nem változtat az, hogy a kézbesítendő ügydarab az ügyvéd saját ügyére és nem az általa képviselt valamely fél ügyére vonatkozik. VI. 1398. 598. Az 1868 : LIV. t.-cz. 496. §-a szerint a szerződésnek, melyben a választott bíróság kiköttetett, mindig Írásban szerkesztve kell lennie ; az a körülmény tehát, hogy az okiratban az azt kiállító egyik szerződő fél a vitás kérdések eldöntésére a budapesti árúés értéktőzsde választott bíróságát jelentette ki hivatottnak, ha a másik fél az okiratot alá nem írta, csak egyoldalú alávetésnek, nem pedig a választott bíróság kikötésének tekintendő. VII. 1404. 2., 1432. 72. Az ismeretlen tartózkodású alperes idézésére vonatkozó hirdetmény a hivatalos lapban csak egy ízben való közzététele elegendő. VII. 1439. 95. Az a körülmény, hogy a felebbezési tárgyalásnál a felebbezési tanács elnökeként az a biró járt el, a ki korábban a felebbezési bíróság megkeresésére az elsőbiróságnál szakértő és tanú kihallgatását foganatosította, nem vonható az 1868 : LIV. t.-cz. 56. §-nak valamely pontja s így a S. E. 165. §. 2. pontja alá sem. VII. 1469. 178. A bíróság a sommás eljárásnál is alkalmazandó 1868 t LIV. t.-cz. 536. §. értelmében belátása szerint itéli meg, hogy az ellenfélnek az előleges bírói szemlére való megidéztetése nem jár-e czélt meghiúsító idővesztéssel és a S. E. 101. §-a értelmében az előleges bizonyításnak a perben való felhasználására és mérlegelésére a S. E. szabályai az irányadók. VII. 1591. 483. Az 1868 : LIV. t.-cz. 248. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az ítélet a felek kérelmén túl nem terjedhet, a sommás eljárásban is irányadó a S. E. 13. §-a alapján. VIII. 1640. 37. Az 1868 : LIV. t.-cz. 553. §-a csak arra vonatkozik, hogy a midőn a megbízási viszony okirattal bizonyítandó, erre nézve e