Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)
26 A birói hatáskör kérdésében emelt pergátló kifogás tárgyában hozott végzésnek csakis a rendelkező része, és az is csak annyiban, a mennyiben a hatáskörre vonatkozik, jöhet tekintetbe, de az indokolásban felhozottak a kereset érdemére befolyással nem birnak. A felebbezési bíróság felpereseket keresetükkel elutasította, ellenben a kir. Guria a felebbezési bíróság ítéletét feloldotta és további eljárást rendelt el a következő indokolással: Felperesek a szóval is előadott keresetlevelük szerint nem sommás visszahelyezés iránti pert tettek folyamatba, mivel nem azon az alapon kérték a birtokbaadást, hogy az út használatában egy évnél hosszabb ideig voltak birtokban és a birtoklásban megháboríttattak, hanem keresetüket arra alapították, hogy a kereseti ingatlanhoz egyezség alapján tulajdonjoguk van. Hogy ilykép indították keresetüket, ez kitűnik egyébiránt már abból is, hogy keresetükhöz az érték megállapítása czéljából adóbizonylatot csatoltak* a mi sommás visszahelyezési perben szükségtelen, és alperesek is pergátló kifogásukat azon az alapon tették meg, hogy felperesek keresete a per tárgya értékénél fogva sommás útra nem tartozik. A felebbezési bíróság tehát jogszabályt sértett azzal, hogy felpereseket keresetükkel elutasította abból az okból, hogy az állítólagos háborítás óta egy évnél hosszabb idő telt el, mivel jelen perben, mely a S. E. 1. §-a 2. pontja alapján tétetett folyamatba, az elévülési határidőn belül annak befolyása nincsen, hogy felperesek vélt jogaiktól mikor üttettek el. Minthogy a felebbezési bíróság az általa alkalmazott jogszabályhoz képest a tényállásnak a felperesek keresete értelmében való megállapításába nem bocsátkozott és ennélfogva az ügy ezúttal érdemlegesen el nem bírálható, a S. E. 204. §-a értelmében a felebbezési bíróság Ítélete feloldandó és a további szabályszerű eljárás elrendelendő volt. Ennek útjában a felebbezési bíróságnak az 1903. évi május hó 11. napján 1903. E. 39. sz. végzése nem állhat, mivel annak mint a pergátló kifogás tárgyában hozott végzésnek csakis a rendelkező része és az is csak annyiban, a mennyiben a birói hatáskörre vonatkozik, — jöhet tekintetbe, — de az indokolásban felhozottak a kereset érdemére befolyással nem birnak. (Kir. Curia I. G. 154/1904. 1904 szeptember 16.)
