Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

2045. Az örökösökként perbevontaknak jogukban és érdekükben áll úgy a követelés fenn nem állásával, mint azzal védekezni, hogy reájuk örökség nem szállott; amiatt tehát, hogy védelmül előbb csak a követelés fenn nem állását hozták fel, az örökségben nem részesülést pedig csak a felülvizsgálati bíróság feloldó végzése következtében tartott új tárgyaláson, a S. E. 113. §-ának rendelkezése alkalmazást nem nyerhet. Ha a hagyaték már át van adva, az ismeretlen örökösök perbenállásának helye és szüksége nincs. Harmadik személyek alperesekként való perbevonásának csak az elsőbiróság előtt, nem pedig a felebbezési bíróság előtt van helye. A felebbezési bíróság felperest keresetével, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő okokból: Felperes a II. és III. rendű alperest mint W. W. M. örököseit vonta perbe és kérte marasztaltatni; ehhez képest ezeknek az alpereseknek jogukban és érdekükben állott úgy a követelés fenn nem állásával mint azzal védekezni, hogy reájuk örökség nem szállott ; amiatt tehát, hogy védelmül előbb csak a követelés fenn nem állása hozatott fel, az örökségben nem részesülés pedig, csak a kir. Curia feloldó határozata után megtartott ujabb felebbezési tárgyaláson, a S. E. 113. §. rendelkezése alkalmazást nem nyerhet; és minthogy felperes a per főtárgyára nézve azokkal az alperesekkel szemben egészen vesztes lett, megfelel a S. E. 109. és 168. §§-ban foglalt jogszabálynak a felebbezési bíróságnak az a rendelkezése, a mely szerint felperest azoknak az alpereseknek javára az elsőbirósági s felebbezési eljárás költségében marasztalta. Téves ugyan a felebbezési bíróságnak az az eljárása, a mely szerint érdemben bírálat tárgyává tette azt, hogy H. K. és H. Gy. a kereseti követelésben elmarasztalhatók-e ? téves pedig azért, mert a most nevezettek a perbe megidézve nem voltak és ennek hiányában nincs helye annak, hogy velük szemben érdemben megbiráltassék az, hogy ők a kereseti követelésben elmarasztalhatók-e? Mindamellett helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint az ismeretlen örökösöket el nem marasztalta, H. K.-t és H. Gy.-t pedig