Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

99 tése esetében ennek csak a hováfordítása iránti rendel? kezés illeti meg a férjet, mint családfőt. A felebbezési bíróság felperest 6000 K és jár. iránt indított keresetével elutasította, ellenben a kir. C uria alpereseket 2500 K tőke és ennek 1901 szeptember 30-tól havi 125 K részletei után járó 5%-os kamatainak megfizetésére kötelezte és az összes költségeket kölcsönösen megszüntette a következő indokokból : A felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 185. §-a a) ponlja alapján felperes támadta meg felülvizsgálati kérelemmel. Azonban alaptalan az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor a keresetet az 1901. május 1 -jétől szeptember Í jéig tartó arra a 4 hónapra eső 1000 korona kamatra nézve elutasította, a mely idő alatt a házassági együttélés felperes és E. Margit közt még tényleg megszakítva nem volt. A felebbezési biróság meg nem támadott tényállása szerint ugyanis az A) alatti ajánlati okiratban P. A. és E. K.-né alperesek részéről nyújtott 30,000 frt. katonai házassági biztosítéknak ugyanezek által fizetni kötelezett s évi 1500 frtot kitevő 5%-os kamatját E. István és neje, B. E. szavatosok az alperesekkel szemben elvállalt kötelezettségnél fogva, tehát az alperesek helyett, a felperes tudtával és beleegyezésével E. Margit kezéhez az együttélés tartamára mind kifizették. Az alperesek helyett a szavatosok részéről teljesített eme fizetés által pedig az alperesek fizetési kötelezettsége is megszűnt. Ellenben részben alaposnak találtatott a felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabály helytelen alkalmazásával és az A) alatti ajánlati okirat helytelen értelmezésével utasította el a keresetet egészben az említett katonai házassági biztosítéki tőke után az 1901. szept. l-jétől 1903. május 1-jéig tartó arra a 20 hónapra követelt 5000 korona kamat tekintetében, a mely idő alatt felperes és E. Margit közt a házassági együttélés megszűnt. Az A) alatti ajánlati okirat alaki és tartalmi valódiságát a peres felek nem tették vitássá. Ennek az okiratnak tartalma szerint pedig alperesek annak következtében, hogy felperesnek, mint m. kir. honvéd századosnak E. Margittal való házasságra lépése a m. kir. honvédelmi minister részéről megengedtetett, a 30.000 frt tőkét mint előírt házas7*