Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

71 közokirattal szemben, habár alperes annak valótlanságát vagy szabálytalanságát nem is vitatta, megengedte annak bizonyítását, hogy az nem tartalmazza a felek valódi szerződési akaratát; továbbá, hogy, jóllehet a felebbezési bíróság Ítéleti indokai szerint is, a peres felek jogviszonyait az A. alatti szerződés szabályozza, mind a mellett a perbe vitt jog eldöntésénél nem a szerződő feleknek a szerződés XII. pontjában kifejezésre jutott szerződési akaratát, hanem a szerződő feleknek attól eltérő szóbeli kijelentését fogadta el irányadóul, jóllehet felperesre, mint oly harmadik személyre, a kire a haszonbérlet alperesnek a G. alatti okiratban foglalt nyilatzata alapján az A. alattiban megállapított jogokkal és kötelezettséggel ruháztatott át, a közokirat tartalmától eltérő szóbeli megállapodás kötelező erővel nem bír. Ennek a panasznak nincs megállható alapja. A felek által a felebbezési bíróság előtt ismertetett, az elsőbiróság előtt lefolytatott tárgyalás adatai szerint ugyanis felperes keresetét arra alapította, hogy A. Hermann az A. alatti haszonbérleti szerződéssel szerzett jogait és kötelezettségeit alperesnek, mint bérbeadónak a C. alattiban foglalt beleegyezése következtében reá ruházván, az A. alatti szerződés XII. pontja alapján jogot nyert a haszonbérlemény tárgyát képező patacskai erdő fájának kivágására; minthogy pedig a szóban forgó területen álló fák más által vágattak ki és használtattak fel, s alperes felperes jogait meg nem védelmezte, ehhez képest a fák értékének megtérítését alperestől jogosult követelni. A felebbezési bíróság azonban Ítéletében megállapította, hogy az A. alatti szerződés megkötésében résztvevő felek már a szerződés megkötése idejében tudták azt, hogy a patacskai erdőterületre nézve alperest egyedül a talaj használata illeti, míg ellenben az azon álló fák másnak a tulajdonai, hogy tehát alperes a haszonbérlemény eme részén álló fákkal nem rendelkezhet, mihez képest eme faállományt a felek kifejezetten a szerződés alól kivonták és a vágatás alól kivették, azonban az okiratot szövegező kir. közjegyző tévedése folytán lett a szerződés XII. pontja a szerződésben kitett, de a felek akaratának meg nem felelő módon szövegezve, továbbá hogy a szerződő felek között a szerződés megkötése után sem volt vitás, hogy eme területen a favágás a haszonbérlőt nem illeti; végül hogy felperes jogelődjének nem is volt szándéka ily jogot felperesre ruházni.