Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

63 peres II. rendű alperessel szemben keresetét arra alapította, hogy az őt fizetésre kötelező birói ítélet alapján elsőrendű alperes, mint másodrendű alperes meghatalmazottja kezeihez fizetést teljesítvén, kiköttetett, hogy a mennyiben az az Ítélet, melynek alapján a fizetés teljesíttetett, az e perbeli felperes részéről folyamatba tett pernjítás következtében jogerős birói Ítélettel hatályon kívül helyeztetnék, a lefizetett összeg vissza fog téríttetni, s elsőrendű alperes erre nézve saját személyében is kezességet vállalt. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy ez a feltétel bekövetkezett, továbbá, hogy felperes maga is azt terjesztette elő, hogy másodrendű alperesnek mint ezidőszerint ismeretlen helyen tartózkodásúnak utolsó tudvalevő lakhelye az első fokban eljárt bíróság területén kívül esik. Az állandóan követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a kezesre nézve helyi illetőséggel biró bíróságnak illetékessége a főkötelezettre ki nem terjed. Másrészről jogszabály az is, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó alperes az utolsó tudvalevő lakhelyre illetékes bíróság előtt idézendő perbe és az 1868 : LIV. t.-cz. 53. §-ának <l) pontja értelmében olyan perekben, melyeknél távollevők vannak érdekelve, eltérésnek a rendes birói illetőségtől helye nincs, s ilyen esetekben a S. E. 27. §-ának 9. bekezdése értelmében a bíróság az illetékesség hiányát az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe venni tartozik. E szerint a S. E. 166. §-ában foglalt jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint másodrendű alperessel szemben, a reá rendes illetőséggel nem biró bíróság előtt folyamatba tett eljárást az ítéletnek e részben való feloldása mellett megszüntette.. Áttérve D. Sz. elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmére, ebben elsőrendű alperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy az 1892. évi május hó 2. napján kiállított A. alatti nyugtatványban foglalt kezességi nyilatkozatnak oly értelmet tulajdonított, hogy elsőrendű alperes azzal P. J.-ért vállalt kezességet, holott elsőrendű alperes egyedül másodrendű alperesért vállalt kötelezettséget; továbbá, hogy annak ellenére, hogy a per másodrendű alperessel szemben érdemileg el nem döntetett, mindamellett őt mint közönséges kezest fizetésre kötelezte ; végűi hogy fizetésre köteleztetett, habár felperest a követelés érvényesí-