Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

58 az életbiztosítási összeget vette lefoglaltnak, s ezt oldotta fel a végrehajtás alól, habár az nem egészben volt is lefoglalva, a mi azonban az alperesekre nézve mi sérelemmel sem jár. Továbbá minthogy a fentiek szerint a néhai N. Jenő halála esetére a kedvezményezett javára a biztosított összeg egy 1800 koronát kitevő része volt lefoglalva, és a felperes ezt igényelte, annak a kérdésnek a megbirálásánál, hogy erre a biztosított összegre van-e a felperesnek jogos igénye, a kötvények tartalma helyesen tétetett vizsgálat tárgyává, mivel annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a biztosító intézet által fizetendő életbiztosítási összegnek lefoglalt része kit illet, a kötvény tartalmától függ. Panaszolják alperesek továbbá, hogy a felebbezési bíróság anyagi és eljárási jogszabályokat helytelenül alkalmazott, a mikor a lefoglalt összeget már azért is egyedül a biztosított néhai N. Jenő után hátramaradt kiskorú N. Sándor tulajdonának jelentette ki, mert a zálogbaadás ténye által a biztosított N. J. nem vesztette el a kötvényekhez való tulajdonjogát, holott pedig alperesek előadása szerint a zálogbaadást nem maga N. J., hanem a végrehajtást szenvedő N. J.-né eszközölte együttes jogokkal és kötelezettségekkel, az előmutatóra szóló biztosítási kötvényeknek a n.-v.-i takarékpénztárra átruházásával azokra néhai N. J. tulajdonjogát elvesztette, s ezt a nevezett takarékpénztár nyerte el, a kiskorú N. S. pedig nem egyedüli örököse néhai N. J.-nek, mivel közszerzeményi és özvegyi jogánál fogva örökösnek és társtulajdonosnak a végrehajtást szenvedő özvegy is tekintendő. Ez a panasz is alaptalan. A felebbezési bíróság tényállásként azt állapította meg, hogy a szóban forgó életbiztosítási kötvényekben foglalt szerződésben biztosítottként N. J., kedvezményezettként pedig a kötvények eíőmutatója van megnevezve, továbbá a peres felek előadása és a kihallgatott tanú vallomása alapján azt is megállapította, hogy az életbiztosítási kötvényeket a n.-v.-i takarékpénztárnál N. J. zálogosította el. Ezt a tényállást alperesek valamely jogszabály megsértésére vagy helytelen alkalmazására visszavezethető módon meg nem támadván, figyelembe nem vehető alpereseknek az a puszta állítása, hogy a zálogbaadást a végrehajtást szenvedő N. J.-né együttes jogokkal és kötelezettségekkel eszközölte, és hogy a kötvények a takarékpénztárra átruháztattak: a haláleset felvétel tartalmát pedig