Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

20 Ügyállás : A sz—i. kölcsön- és takarékpénztár pert indit V. J. és neje Z. Amália mint egyenes adósok ellen 4200 K. kölcsöntőke és jár. megfizetése, N. P. és neje ellen pedig mint a jelzálogul szolgáló ingatlanok tulajdonosai ellen a jelzálogból való kielégítésnek tűrése iránt. Az I. és II. rendű alperesek a követelés fennállását elismerik, ellenben III. és VI. rendű alperesek azzal védekeznek, hogy felperes az ingatlanból kielégítést nem követelhet, mert II. rendű alperes V. J.-né Z. Amália az ingatlanokra nem korlátlan tulajdonjogot nyert, hanem csak életfogytáig volt jogosítva a hitbizományi helyettesítéssel terhelt, a k-i 29. számú tlkvben felvett ingatlanokat használni, köteles levén az ingatlanokat a korlátozás értelmében az oldalági örökösöknek fenhagyni, III. és IV. rendű alperesek pedig, a kik az ingatlanokat a II. rendű alperestől megvették, soha sem ellenezték azt, hogy felperes magát az ingatlanokból kielégíthesse. A felebbezési biróság I. és II. rendű alpereseket a kereset értelmében fizetésre, valamint annak tűrésére kötelezte, hogy felperes magát az ingatlan hasznaiból kielégíthesse és felperest a III. és IV. rendű alperesekkel szemben keresetével elutasította, ellenben a kir. Guria ezeket az alpereseket is ily értelemben a kielégítés tűrésére kötelezte a következő indokolással: Felperesnek az az érvelése, hogy a k—i 29. sz. tjkvben A+19. 21—23. r. sz. a. felvett ingatlanok tekintetében I. és II.-r. alpereseket illetőleg hitbizományi helyettesítésről szó sem lehetne, alaptalan ugyan, mert a felhívott számú tjkvben B. 11. sorszám alatt foglalt az a bejegyzés, hogyha Z. Amália V. Jánosné törvényes gyermek hátrahagyása nélkül hal el, az ingatlan testvérére száll, az 0. P. T. 608. §-ának megfelelőleg magában foglalja a hitbizományi helyettesítést mindaddig, míg az a meghatározott eset, melytől az függ, be nem következik; ennélfogva Z. Amáliát az O. P. T. 613. §-a értelmében a nevezett k—i ingatlanra a korlátolt tulajdonjog illeti a haszonélvező jogaival és kötelezettségeivel; valamint nem vehető tekintetbe felperesnek az az érvelése sem, hogy Z. Amália a B. 11. alatti bejegyzés után oly ingatlanokat szerzett volna, melyekre a jelzett korlátozás ki-nem terjed, hogy tehát azoknak az állagára is elrendelhető a kielégítés ; mert felperes azt, hogy melyek lennének ezek az ingatlanok, tényállás gyanánt megállapíttatni sem kérte, de különben is a telekkönyvi átalakítás alkalmával az 1897 aug. 3-iki elsőbbséggel B. 19. sorszám és 6065/897. igt. szám alatti bevezetés szerint, midőn a tagosítás előtti állapot szerint felvett ingatlanok töröltettek, és a kiosztott új állomány A+19—23. sorszám alatt bevezettetett, a B. 11. sorszám alatti korlátozás az összes kiosztott állományra kiterjeszte-