Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

9 Alperes panasza támogatására felhozott érvelésének lényege egyébként az, hogy a megállapított tényállásból felperesnek oly mulasztását kellett volna jogilag következtetni, a melyből alperes mint készfizető kezes kötelezettségének megszűnése jogilag következik, mivel alperes oly bérkövetelés tekintetében vállalt 2000 kor. erejéig készfizetői kezesi kötelezettséget, a mely 1899 márczius 1-től kezdve évnegyedenként 300 írtjával előre volt fizetendő, és felperes mégis az ő bérkövetelését 721 írt 38 krra az egyenes adós beperlése nélkül hagyta felszaporodni, s az egyenes adós fizetési mulasztásáról alperest csak 1899 szeptember 27-én értesítette. Továbbá alperes azzal érvel, hogy felperes a végrehajtási eljárásban is mulasztást követett el, a mikor az egyenes adósnak törvényes alappal nem biró tiltakozása miatt ennek műszereit a biztosítási végrehajtás foganatosításakor le nem foglaltatta, a többi ingókra kitűzött árverést, a melynek napjáról alperest értesítette, elhalasztotta, a műszerek későbbi lefoglalásáról és az újabban kitűzött árverésről alperest nem értesítette, a minek következménye volt az értékesebb műszereknek olcsó áron eladása, és az, hogy felperes bérkövetelése az egyenes adós ingóinak vételárából ki nem került, s végre a bérleti szerződést az egyenes adóssal szemben a bérfizetés elmulasztása okából fel nem bontotta. Ezek az érvelések azonban nem birnak megállható alappal. Az a körülmény ugyanis, hogy felperes a negyedévenként előre fizetendő bérrészleteknek az egyenes adós részéről meg nem fizetéséről időnként alperest nem értesítette, s azokat 721 forint 38 krra felszaporodni engedte, azért nem alkalmas a felperes mulasztását megállapítani, mert nincs tényállás megállapítva arra nézve, hogy a várakozási idő alatt az egyenes adós vagyoni viszonyai rosszabbodtak volna, s azonnali perlés esetében kedvezőbb eredmény volt volna elérhető. Arra nézve sincs tényállás megállapítva, hogy az egyenes adósnak a műszereken kívüli egyéb ingóságaira kitűzött árverés elhalasztásából alperes érdekeire valamely hátrány származott volna. Minthogy pedig az egyenes adós műszerei később csakugyan lefoglaltattak, abból a körülményből, hogy ez a lefoglalás nem mindjárt a biztosítási végrehajtás foganatosításakor történt, alperes érdekeire szintén nem származott hátrány, következőleg az első árverés elhalasztásának és a műszerek nem azonnali lefoglalásának fényéből felperes mulasztása meg nem állapítható.