Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

XXIX Az a jogviszony, melynél fogva igénylő felperes a végrehajtási szenvedővel kölötl i'iIépítési vállalat kiadásait viselni magára vállalta és ezzel szemben a végrehajtást szenvedő által az utalványozott részfizetések felvételére feljogosíttatott, béltartalmánál fogva nem egyszerű meghatalmazást hanem utalványozási szerződésnek minősítendő, a melynél fogva a felperes részéről fedezendő útépítési kiadások megtérítéséül a végrehajtási szenvedő mini az úl építésére vállalkozó, a neki járó munkadíjösszeget felperesnek utalványozta. 1883. 169. Az utalványozó által adott utalvány, a melyet az ulátványos elfogadóit, egyoldalúlag visszavonható nem lévén, az ily visszavonás érvénytelen, és az utalványozási szerződés által az utalványos megszerzi a tulajdonjogot az utalványozónak oly követelésére, a melyet az utalványozott is elfogadott. 1883. 169. Abból, hogy alperes a foglalást nem a végrehajtást szenvedett helyiségében eszközölte s hogy egy harmadik személy figyelmeztette, hogy a lefoglalt tárgyak nem képezik a végrehajtást szenvedett tulajdonát, alperes rosszhiszeműségére jogosan következtetni nem lehet. 1887. 175. A tulajdonjog kizárólagosságának hiánya nem a tulajdoni igény egészben való elutasítására, hanem esetleg csak annak a megfelelő mértékre való korlátozására vezethet. 1889. 178. A házasság tartama alatt szerzett tárgyakra ós ezek jövedelmeire a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti, a kinek külön vagyonából az származott ós így az egyik házastárs külön vagyonából származott vagyon a másik házastárs tartozásának fedezésére nem fordítható. 1889. 178. Az ingatlan felszerelése és termése az ellenkező bizonyításáig annak a tulajdonául vélelmezendő, a ki az ingatlannak tulajdonosa. 1889. 178. Habár a végrehajtási törvény 96. §-a szerint az igényperben hozott ilólet az igénylő és a végrehajtást szenvedő között való viszonyra hatálylyal nem bír, mégis ha az igénylő igényeit a végrehajtást szenvedővel történt vételi ügyiéire alapítja, az igényperben annak eldöntése, hogy a szerződés az igénylő és a végrehajtató között hatálylyal bír-e, nem mellőzhető. 1908. 1\± Igényperben az alperesként perbe vont végrehajtató az igény alapjául felhozott, az igénylő ós végrehajtást szenvedő közölt létrejött vagyonátruházásnak vele szemben hatályát megtámadhatja akkor, ha az illető vagyonátruházás létrejöttekor az ő követelése, habár peresítve nem is volt, már fennállott és ha a vagyonátruházás az ő követelésének kijátszása ezéljából a vagyonátruházásban résztvett szerződő felek rosszhiszeműsége mellett létesült. 1908. 212. igényperben az igénylő részéről igénye alapjául felhozott, az igénylő ós a végrehajtást szenvedő között létrejött vagyonátruházásnak a hitelező