Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

85 károsodás nem befolyásoltatik azáltal, hogy alperesek a kár összegére vonatkozó adatokat elő nem terjesztették, mert ez a körülmény csak azt eredményezhette, hogy alperesek részére kártérítés meg nem volt ítélhető. Minthogy pedig a szerződés czélja és az alperesek érdeke kétségtelenül az volt, hogy az üzlet a lehető nagy forgalmat eredményezze, és tehát kellő mennyiségű és minőségű árúkészlettel mindig ellátva legyen, másrészről pedig a szerződés 11. pontjából következik, hogy felperesnek akként kellett az üzletet vinni, hogy a hiány a biztosítéki összeget meg ne haladja; már pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint az 1899 márczius 17-én történt leszámoláskor is volt oly hiány, a mely az óvadék összegét meghaladta és ez a hiány csak az akkor lefizetett 100 forinttal enyésztetett el, ennélfogva a felebbezési bíróság e tényállásból és a szerződés tartalmából helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy felperes az üzlet érdekeit mulasztásával veszélyeztette, a szerződés lényeges feltételeit megszegte, következésképen az ügyletet nem szerződésbeli ígérete és a nyert meghatalmazás szerint s nem szorgosan látta el, és ezért a szerződésnek időelőtt történt megszüntetéséből jogokat nem érvényesíthetvén, a hátralevő időre követelt fizetés és elvont haszon iránti igénye nem jogszerű. Ezekhez képest pedig az eme jogszerűtlen igények tekintetében ajánlott további bizonyítás mellőzése jogszabályba szintén Tiem ütközik. (Kir. Curia I. G. 256 1903. 1903 október 20.) 1853. Vevőnek az egyik ügyletnél tanúsított rosszhiszemű eljárása nem szolgálhat jogos indokul az eladónak arra, hogy ugyanazon az alapon a vevővel kötött más önálló ügylettől egyoldalúan elállhasson. A K. T. 272. §-a értei méhen az, a ki kártérítésre jogosult, a valódi kárt s az elvont hasznot, tehát a telj<\s kártérítést követelhetvén, a kölcsönadott zsákok vissza nem adása esetében a kölcsönadó nem szorítható arra, hogy az ily esetben szokásos egyenértékkel elégedjék meg, hanem jogosult azt az összeget követelni, a melyet a maga részéről szintén kölcsönvett zsákokért a tulajdonosnak fizetett.