Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

7H szemben ilyen tények megállapítva nincsenek; a felebbezési bíróság tehát nem sértett meg jogszabályt azáltal, hogy L. Mayert az alperes czégvezetőjének nem tekintette. A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás szerint alperes b—i czég U—on kizárólag saját gyártmányainak árúsítása czéljából nyitott és tartott fióküzletet, és ebben L. Mayert kizárólag arra alkalmazta, hogy L. Mayer a fióküzletben alperes ruhagyártmányait alperes részére elárusítsa, ilyen küldeményeket átvegyen és alperessel időnként elszámoljon; e tényállás mellett tehát L. Mayer jogilag az alperes korlátolt jogkörű meghatalmazottjának tekintendő, a mely korlátozás különösen arra irányult, hogy L. Mayer az alperest terhelőleg idegen árúkat megrendelni, átvenni és árusítani jogosítva nincs; már pedig a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint erről a korlátozásról felperes az illető árúk megrendelése idejében tudomással birt, nevezetesen alperes még az 1899. évben eltiltotta felperest attól, hogy ez a kalapárúit az alperes illető fióküzletébe küldje, és ugyanakkor alperes kijelentette felperesnek azt, hogy ilyen küldeményekért felelősséget nem vállal. Továbbá a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint L. Mayer a felperes részéről alperes fióküzletébe szállított kalapárúk felől alperesnek soha el nem számolt, és ilyen árút alperes a fióküzlete feloszlásakor maradványárú gyanánt át sem vett. Ilyen körülmények között mi jogi jelentőséggel sem bir az, hogy alperes L. Mayer elcsapását jelentette ki, hogy L. Mayer csődben volt és nem hitelképes, hogy a felperes részéről alperes fióküzletébe szállított kalapárúkhoz, alperes tudtán kívül alperes czége be volt nyomva és hogy ezeket a kalapárúkat felperes az alperesnek czímezve továbbította és alperes fióküzletében L. Mayer tényleg árúsitotta is; mert már a fent ismertetett tényekből a felebbezési bíróság jogszerűen következtette azt, hogy azok a kalapárúk az alperes részéről megrendelteknek és átvetteknek jogilag nem tekinthetők, hogy azokkal a kalapárúkkal alperes mint sajátjával nem rendelkezett és nem is gazdagodott; helyes tehát a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint felperest keresetével elutasította és mint vesztest a S. E. 109. és 168. §§. értelmében a költségben marasztalta. (Kir. Curial. G. 261/1903. 1903 október 15.)