Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

73 tése esetén L. Vilmos feljogosíltatott a szerződésnek három hónapra leendő felmondására. Haszonbérlők a szerződés létrejötte alkalmával 10,000 K óvadékot tettek le a haszonbérbeadó kezeihez, ki az óvadéki összeg biztosítására a gyógyszertárt kötötte le haszonbérlőknek. L. Vilmos a gyógyszertár felerészét 1902 ápril 3-án, tehát még az első bérleti évben, eladta S. A. gyógyszerésznek s az eladással egyidejűleg a gyógyszertár haszonbérletét is felmondotta haszonbérlőknek a szerződésben kikötött három hónapra és hajlandónak nyilatkozott a 10,000 K óvadék visszaadásán felül 4000 K kártérítést fizetni. Haszonbérlők azonban a felmondást ily módon el nem fogadták, mert a szerződésben az első évben bekövetkező felmondás, illetőleg eladás esetére 6000 K kártérítési összeg köttetett ki. Haszonbérlőknek e nyilatkozata után haszonbérbeadó és a vevő S. A. megállapodtak abban, hogy haszonbérlő a haszonbérlőket a haszonbérleti időtartam lejártáig a gyógyszertár bérletében meghagyja és S. A. a haszonbérleti szerződést magára nézve is kötelezőnek ismerte el. V. A. és R. J. haszonbérlők keresetet indítanak L. Vilmos haszonbérbeadó ellen 10,000 K óvadék visszaadása és G000 K kártérítés iránt azon az alapon, hogy alperes a haszonbérlet első évében a gyógyszertár felét eladta s így a szerződés értelmében 6000 K kártérítést tartozik fizetni, s hogy alperes a gyógyszertár felét eladván, óvadékuk biztosítéka tőlük elvonatott, készeknek nyilatkozván a 16,000 K lefizetése esetében a gyógyszertárt visszaadni. Az alsóbiróságok felpereseket keresetükkel, a kir. Guria pedig felülvizsgálati kérelmükkel elutasította a következő indokolással: Felperesek felülvizsgálati kérelmükben első sorban azt panaszolják, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy mellőzte felhívott tanúinak arra a körülményre való kihallgatását, hogy a levélváltások után is a felek között csakis a körül forgott a vita. hogy alperes milyen mérvű kártérítésre kötelezhető. Ennek a panasznak nincs megállható alapja; mert a biróság a megajánlott bizonyításfelvételt csak a per eldöntésére befolyással bíró körülményekre köteles elrendelni, avagy indokolni, hogy a megajánlott bizonyítás felvételét miért mellőzte; jelen esetben azonban azzal a megállapított ténynyel szemben, hogy felperesek a szerződés felmondásának elfogadását megtagadták és hogy a felmondás idején túl is a bérlemény háborítlan birtokában maradtak, mi jogi jelentőséggel sem bír az a kérdés, hogy a felek között a levelek váltása után mi képezte vita tárgyát. Panaszolják továbbá felperesek, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal is, hogy abból a ténykörülményből, hogy felperesek mindezideig a bérlemény birtokában vannak, jogi követ-