Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

61 Ügyállás: K. L. pékmester W. M. háztulajdonostól egy üzlethelyiséget, a mely előbb korcsma volt, a mellette levő bolthelyiséget, egy szobát, konyhát és pinczét vett bérbe évi 4000 K bérért. K. L. a szerződéses időben be nem költözvén, a háztulajdonos kénytelen volt a helyiségeket másoknak kisebb bérért kiadni. Keresetet indít tehát K. L. és neje ellen bérkülönbözet fejében 1113 K 34 fillér egyetemleges megfizetése iránt. Az I. r. alperes jogerősen marasztaltatott, ellenben II. r. alperes (a nő) azzal védekezik, hogy ő a bérleti szerződéshez hozzá nem járult s így felperes tőle bért nem követelhet. Felperes bizonyítást ajánl fel arra, hogy a nő is hozzájárult a szerződéshez, a péküzlet voltaképen a nő tulajdona, férje pedig mint üzletvezetője és megbizottja járt el. A felebbezési biróság felperest a II. r. alperessel szemben keresetével, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési biróság Ítéletét a S. E. 185. §-a a) és c) pontjai alapján, anyagi és eljárási jogszabályok sértése és mellőzése miatt támadta meg. Panaszolja jelesül első sorban, hogy a felebbezési biróság jogszabály sértésével mondotta ki azt, hogy az I.-rendű alperes által megkötött bérszerződés nem tekintendő egyúttal annak neje, a II. -rendű alperes által is megkötöttnek, a mennyiben erre a következtetésre a felebbezési biróság jogszabály sértésével jutott, mivelhogy mérlegelés alá nem vette arra a ténykérdésre nézve, hogy milyen ténykedést tanúsított és milyen nyilatkozatokat tett a IL-rendü alperes a bérszerződésnek férje az I.-rendű alperes részéről történt megkötésénél, az elsőbirósági eljárásban kihallgatott két tanúnak a vallomását és a Il.-rendű alperes eskü alatt tett vallomásának tartalmát s ekként a tényállás ebben a kérdésben a S. E. 64. §-a megsértésével állapíttatott meg. Ez a panasz azonban alaptalan. A felebbezési biróság ugyanis ítéletében kijelentette, hogy azt a tényállást, a mely az elsőbiróság ítéletében a bizonyítékok helyes mérlegelésével van megállapítva, elfogadja; ehhez képest tehát elfogadta és magáévá tette az elsőbiróságnak a bizonyítékokra vonatkozó mérlegelését is, a mely szerint felperesnek az irányú bizonyítása, hogy a bérszerződést a Il.-rendű alperes is megkötötte, nem sikerült, mivel az elsőbiróság mérlegelése szerint az erre nézve kihallgatott tanuk épen a per döntő körülményeket nem bizonyították s azért a bizonyító fél ellenfelét, vagyis a II. rendű alperest bocsátotta a biróság esküre, a kinek vallomását bizonyítékul el-