Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
34 A perújításnak hely adása kiterjed az alapperbeli perköltségre is, és a bíróság az eset körülményeihez képest az ezek megtérítése felett is határozhat. Az alapper tárgyával összefüggő új kereset tárgyalása is az újított per tárgyalásával egyesíthető lévén, nincs kizárva, hogy az alapperben tévedésből teljesített túlfizetés az újított per tárgyával együtt egy ítéletben döntessék el. A felebbezési bíróság alperes perújítási kérelmének helyet adott és felperest az alperes részére az alapperbeli végrehajtás alkalmából túlfizetett összeg megtérítésére kötelezte, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította: Felperes felülvizsgálati kérelmét elsősorban arra alapítja, hogy a felebbezési bíróság alaki jogszabályt sértett azzal, hogy a perköltség megtérítése tekintetében is a perújításnak helyt adott. Ennek a panasznak megállható alapja nincs; mert a perújításnak hely adatván, az alapperben hozott Ítéletnek minden rendelkezése perújító fél kérelmére újabb megbirálás tárgyát képezi, következőleg az eset körülményeire tekintettel, a biróság az alapperbeli perköltség megtérítése felett is határozhat. Alaptalan felperesnek a S. E. 185. §-ának c) pontjára alapított az a panasza is, hogy a felebbezési biróság alaki jogszabályt sértett azzal, hogy az alapperbeli végrehajtási eljárás folyamán alperes által tévedésből túlfizetett 73 frt vugyis 146 K visszafizetésére az újított per keretében kötelezte; mert az alapper tárgyával összefüggő új kereset tárgyalása is az újított per tárgyalásával egyesíthető levén, nincs kizárva, hogy az alapperben tévedésből teljesített túlfizetés az újított per eredeti tárgyával együtt egy ítéletben döntessék el. Magától értetődik, hogy a feleknek jogukban áll a kölcsönös marasztalási összegek erejéig egymás ellen beszámítással élni és ekkép a végrehajtásnak a beszámítás erejéig elejét venni. (Kir. Curia I. G. 150/1902. 1902 október 9.).
