Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

32 vagy üzletrész erejéig való hozzájárulásról külön megállapodás nélkül szó sem lehet, ellenben a K. T. 62. §. szerint olyan ügyleteknél, a melyeket az alkalmi egyesület tagjainak összessége köt, harmadik személyekkel szemben a tagok egyetemlegesen jogositvák és kötelezvék és igy a jelen esetben az illető takarékpénztárral szemben a tagok mindegyike egyetemleges adóstárs ; már pedig az általános magánjogi elvek szerint az az egyetemleges adóstárs, ki az egyetemlegesen kötelezett tartozást kifizeti, egyetemleges adóstársaitól rendszerint egyenlő mértékben követelhet megtérítést és az a hiány, a mi valamelyik adóstárstól be nem hajtható, a többi adóstársat egyenlő mértékben terheli; de a K. T. 62. §. is azt rendeli, hogy alkalmi egyesületeknél más megállapodás hiányában a tagok egyenlő mértékben járulnak a közös vállalathoz, a nyereség és vesztességben fejenkint osztoznak; már pedig a jelen esetben a tagok abban állapodtak meg, hogy a közös jogok és kötelezettségekben felperes 2/& és a többi hat tag Vs—Vs arányban részesül, ennek a megállapodásnak tehát az felel meg, hogy ha valamelyik tag a jog, vagy kötelezettségben nem részesülhet, az osztozás, vagy hozzájárulás az eredeti megállapodás arányában történjék, vagyis a kiesett tag joga és kötelezettsége az eredeti arányban megosztassék; ebben az esetben tehát a jogtalan gazdagodás szabályai alkalmazást nem nyerhetnek. A S. E. 58—60. §§. szerint a beismerés, a mi magában az eldöntés alatt álló perben tétetett, van különlegesen szabályozva; egy más perben tett beismerés tehát bizonyító erejére nézve egészen a S. E. 64. §. szerint megengedett szabad mérlegelés alá esik; egyébiránt a S. E. 60. §. szerint a bíróság a körülmények szorgos méltatása alapján Ítélheti meg azt is, hogy magában az eldöntés alatt álló perben tett beismerés visszavonás által mennyiben veszti el erejét. Az elsőbirósági eljárásban használt felfolyamodás költsége rendszerint a perköltség közé tartozik, a minek viselése az Ítéletben döntendő el; nincs tehát perjogi akadálya annak, hogy a felfolyamodás költsége az ítélet meghozatala előtt felszámíttassék és az Ítéletben a perköltség viselésének kérdésénél tekintetbe vétessék. (Kir. Curia I. G. 133/1902. 1902 október 2.)