Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

27 úgy, mint az a szerződésben szabályozva van, teljesíteni, következésképen téves a felebbezési bíróságnak az a jogi érvelése, hogy felperes mulasztása jogilag számításba azért nem vehető, mert habár felperes utóbb csak korlátolt italmérési (kávéházi) jogosultságot eszközölt ki, utóbb ez a korlátolt jogosultság túllépetett, a kimérésben korlátozás be nem következett és a forgalomnak csekélyebbé válta csupán a változott viszonyoknak tulajdonítható, téves pedig annál is inkább; mert a felebbezési bíróság valónak fogadta el azt, hogy alperes a bérelt ház tényleges birlalásába nem lépett, hanem annak birlalatában a bérleti szerződés után is felperes maradt és a felebbezési bíróság ítéletében nincsenek tények megállapítva az iránt, hogy alperes a korlátlan italmérési jogosultság kieszközlésétől utóbb elállott volna, sőt a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint, alperes az 1898. év végén a bérleti szerződéstől ama jogosultsághiánya okából elállását felperessel tudatta és így alperes ez által jogilag úgy tekintendő, mint a ki ama jogosultság kieszközléséhez kifejezetten ragaszkodott; és mert a korlátlan italmérés gyakorlása törvény által korlátlan italmérési jogosultság kieszközléséhez büntetés mellett van kötve; a tiltott dolog gyakorlása tehát az ebben nem részes alperes javára fennálló szerződési igény kielégítésére jogilag nem alkalmas. A felebbezési bíróság valónak fogadta el azt, hogy felperes az 1899. évi január hó első napjától kezdődőleg a bérelt dologra már csak korlátolt (kávéházi) italmérési jogosultságot eszközölt ki; e tényállás mellett pedig felperest az 1899. évi január hó első napjától kezdve bér a fenn kifejtetteknél fogva és azért nem illeti meg, mert felperes a szerződést lényeges részében maga nem teljesítvén, annak alperes részéről teljesítését a K. T. 335. §. szerint nem követelheti; és mert ha a kereskedelmi törvény jelenleg alkalmazást nem is nyerhetne, felperes az 1899. évi január hó első napjától kezdődőleg a bérelt dolgot a szerződésileg kikötött karban nem tartotta és így alperes az 0. P. T. 1117. §. szerint attól az időtől kezdve a szerződéstől jogosan elállhatott, a mi az alperes részéről a felmondással jogilag megtörténtnek tekintendő, az A) alatti szerződésnek az a kikötése ugyanis, hogy alperes az öt éven belül fel nem mondhat, külön kikötés nélkül nem alkalmazható arra az esetre, mikor a bérlőt a szerződéstől elállásra a törvény feljogosítja. (Kir. Guria I. G. 129/1902. 1902 október 1.)