Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

25 Felperes felhozza azt is, hogy habár ő a korábbi korlátlan italmérési jogosultság helyett csupán kávéházi korlátolt italmérési jogosultságot szerzett meg a bérelt helyiségre, mégis ott korlátlanul mért ki italneműeket és így alperes kárt nem szenvedvén, a szerződés felmondására jogosítva nem volt. A felebbezési bíróság alperest az 1400 K kereseti bérösszegben, beszámítva 610 K 6 f viszonkereseti követelését, 780 K 94 f tőke és járulékai megfizetésében marasztalta; ellenben a kir. Curia felperest keresetével elutasította és az alperes részére 852 K 40 f tőke, ennek kamata és a perköltség fizetésére kötelezte a következő indokolással: Alperes felülvizsgálati kérelme annyiban, a mennyiben az ő viszonkereseti követelése ellen felperes részéről pénzügyi birság czímén 30 korona erejéig támasztott ellenkövetelés beszámítására vonatkozik, nem bír megállható alappal ; mert a felebbezési bíróság valónak fogadta el azt, hogy alperes a felperes részére szerződés következtében szeszes italt szállított, de a szállítmányt a pénzügyi szabályokban előirt bárczával el nem látta és e miatt felperes pénzügyi bírság czímén 30 koronát volt kénytelen fizetni; e tényállás mellett az anyagi jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy alperes azt a 30 koronát felperesnek megtéríteni köteles; mert továbbá a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásnál a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás az irányadó és ez a tényállás csak az e törvényszakaszban meghatározott alapon támadható meg; már pedig az illető tényállás tekintetében arra nézve, hogy magánfelek között annak megállapíthatására csak a pénzügyi hatóság iratai szolgálhatnának, kötelező bizonyítási szabály nincs és így az a tényállás tanuk vallomása alapján jogszabály megsértése nélkül meg volt állapítható, a mely vallomás bizonyító erejét a S. E. 04. §. szerint a felebbezési bíróság szabadon mérlegelhette ; ellenben a felülvizsgálati bíróság a tanúk vallomása bizonyító erejének mérlegelésébe és ez alapon a tényállás önálló megállapításába nem bocsátkozhatik. Egyebekben alperes panasza lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint ugyanis felperes a kereseti 1400 koronát az 1899. évi márczius hó első napjától kezdődő egy évre és az alperes viszonkereseti követelése ellen ellenkövetelésül szintén beszámíttatni kivánt 233 kor. 34 fillért az 1899. évi január és február hónapokra egyaránt házbér czímén és az A) alatti okiratban foglalt szerződésre alapítottan követeli alperestől.