Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
19 Valamely pénzbeli kötelezettség fennállásának birói kimondására az, hogy annak kielégítése a kötelezett vagyonából eszközölhető-e vagy sem, mi befolyással sincs A kir. Curia ideiglenes nőtartás iránti perben a felebbezési bíróság ítéletét feloldotta a következő okokból : Felperes azon az alapon támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy jóllehet Ítéleti tényállása szerint felperes önhibáján kívül, azért kénytelen különváltan élni, mivel férje, mint elmebeteg elmegyógyintézetben ápoltatik, mind a mellett kellő vagyon hiányában alperes tartási kötelezettségét meg nem állapította. Ez a panasz alapos; mert általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a férj, mint családfő, neje eltartásáról gondoskodni köteles, mely kötelezettség épségben fennáll akkor is, ha a nőt a különválásra önhibáján kívül a férj életviszonyaiban bekövetkezett oly változás kényszerítette is, melynek előidézésében a férjet vétkesség nem terheli; mert továbbá valamely pénzbeli kötelezettség fenállásának birói kimondására az, hogy annak kielégítése a kötelezett vagyonából eszközölhető-e vagy sem? mi befolyással sincs. Minthogy tehát a felebbezési bíróság tényállása szerint felperes különválására az szolgáltatott okot, hogy férje mint elmebeteg gyógyintézetbe szállíttatott, következően a különválásra felperes okot nem szolgáltatott, s az a kérdés, hogy felperes tartozik-e férjének tartási és ápolási költségeit viselni, vagy ahhoz hozzájárulni, alperesi részről pertárgyává nem tétetett, következően e perben jogi megbirálás alá sem vonható, annálfogva téves a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint alperest kellő vagyoni alap hiánya miatt a tartásra nem kötelezte. (Kir. Curia I. G. 121/1902. 1902 szeptember 19.) 1631. A nőnek az az eljárása, hogy a férje első házasságából származó, már serdülő korban levő leányt, habár eljárásának helytelen voltára figyelmeztetve is lett, állandóan és következetesen elhunyt édes anyját és atyját is gyalázóan érintő kifakadásokkal illeti, a férjet feljogo2*
