Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

12 politikai községek által vannak kiállítva; ellenben azokban a perekben, melyekre hivatkozással a felebbezési bíróság alpereseket felperes ügyvédi költségei fizetésére kötelezte, alperesek, vagyis mint politikai községek, a felebbezési bíróság által valóknak vett iratok szerint nem perben álló felek, hanem azokban a perekben olyan perben álló felek, a kiket ott ügyvéd gyanánt a felperes képviselt, az alperes községekbeli úrbéri községek, helyesen úrbéres közönségek; azonban habár a politikai és úrbéres közönség tényleg és jogilag különböző jogalany, a fent ismertetett ellentétes ténybeli és jogi körülményeket a felebbezési bíróság tekintetbe nem vette, és így már e szempontból a felebbezési bíróságténymegállapítása az iránt, hogy azokban a perekben felperes a jelen perbeli alperesek ügyvédje gyanánt járt el, hiányos és ez okból jogilag téves. A felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint alperesek tagadták azoknak az ügyvédi meghatalmazásoknak tartalmi valóságát, a melyek alapján felperes az alperesektől nyert ügyvédi meghatalmazását megállapíttatni kívánja; és habár ezek az okiratok az 1868. évi LIV. t.-cz. 167. és 168. §-aiban megszabott kellékeknek meg nem felelnek, azoknak az iratoknak tartalmi valóságát a felebbezési biróság azon az alapon állapította meg, mert azokon az okiratokon az alperesi községek hivatalos pecsétje rajta levén, ez a körülmény az 1868. évi LIV. t.-cz. 167- és 168. §-aiban megszabott kellékeket pótolja. A felebbezési bíróságnak ez a ténymegállapítása szabálytalan ; mert valamely község részéről kiállított ügyvédi meghatalmazványt az a körülmény, hogy arra az illető község hivatalos pecsétje alkalmaztatik, nem teszi közokirattá; és az a körülmény az 1868. évi LIV. t.-cz. 167. és 168. §-aiban megszabott kellékeket nem pótolja; és mert igaz ugyan, hogy a S. E. 73. §. szerint a biróság azoknak a magánokiratoknak bizonyító erejét, a melyek az 1868. évi LIV. t.-cz. 167. és 168. §-aiban megszabott kellékeknek meg nem felelnek, az adóslevelek kivételével, a S. E. 64. §. szerint szabadon mérlegelheti, azonban azokat a különös törvényes intézkedéseket, a melyek a jogügyletek érvényességére nézve különös kellékeket állapítanak meg, ez a törvény nem érinti; már pedig úgy az 1868. évi LIV. t.-cz. 88. §-a, mint a S. E. 7. §-a szerint az irás-