Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

9 •eljárásban viszonkereset különben nem is támasztható, az alperes követelése beszámításra nem alkalmas, nem származik a felperesi követeléssel egy jogalapból, nem valódi, nem hasonnemű, nem lejárt és összegre való tekintettel a rendes eljárás alá tartozik. Felperes panaszai megállható alappal nem birnak. Az 0. P. T. 1439. és 1440. §-aiban foglalt rendelkezés a beszámítás tekintetében a felebbezési bíróság által nem sértetett, mert az alperes ellenkövetelése a felperes követelésével hasonnemű készpénzkövetelést tárgyaz s a mennyiben az a felperes és alperes közös ingatlanaik már beszedett haszonvételeire vonatkozik, az le is járt és a mennyiben az felperes által kérdésessé tétetett, a felebbezési bíróság által valódinak is megállapíttatott és a beszámítás erejéig összeg szerint is meghatároztatott. A mi az eljárás szabálytalansága tekintetében felhozott panaszokat illeti, azok sem alaposak, mert a S. E. 148. §-a csak a viszonkeresetre nézve tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a felebbezési eljárásban viszonkereset nem emelhető, a beszámítás érvényesítésére azonban viszonkereset nem kívántatván, az mint a követelés megszüntetésére vonatkozó kifogás a S. E. 152. §-a értelmében a felebbezési bíróság előtt akkor is érvényesíthető, ha ily kifogással a peres fél az elsőbiróság előtti eljárásban nem is élt. Továbbá az a körülmény, hogy alperes követelése összeg szerint a sommás birói hatáskör alá nem tartozik, nem akadályozza a beszámítás érvényesítését, mert a S. E. 23. §. rendelkezése csak azt zárja ki, hogy a mennyiben a beszámításra alkalmas követelésnek a beszámított összegen felüli része a sommás eljárás alá nem tartoznék, az viszonkeresetileg a sommás perben nem érvényesíthető, jelen esetben azonban csakis beszámításról lévén szó, alperes .a többlet összeg iránt viszonkeresetet nem támasztott. (Kir. Curia I. G. 98/1902. 1902 szeptember 4.) 1624. Ha a házassági per bírósága az ideiglenes nőtartás iránti per megindítása előtt vagy annak folyamában a házassági kötelék felbontása felett jogérvényesen határozott és a házassági köteléket egyedül a nő hibájából bontotta fel, az ideiglenes nőtartás iránt indított perben az a kérdés, hogy a különélésre a házas felek melyiké-