Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

2 gel egyrészről azért, mert az alperes mint árverési vevő, az árverés jogerőre emelkedése után erre való tekintet nélkül is kötelezhető az átadás teljesítésére; másrészről pedig azért, mert felperes felülvizsgálati kérelmében maga is azt állítja, hogy az alperes tulajdonjoga csak a felebbezési bíróság Ítéletének kelte napján hozott, a felülvizsgálati kérelemhez A) a. csatolt végzés alapján kebeleztetett be a kereseti ingatlanokra; e szerint a felebbezési bíróságnál megtartott tárgyalás alkalmával, alperes csakugyan nem volt a kereseti ingatlanok tulajdonosaként telekkönyvileg kitüntetve, és mert felperes keresetében kifejezetten a kereseti ingatlanoknak szerződésszerűleg leendő átadását kérelmezte. Alapos azonban felperesnek az anyagi jogszabály megsértésére alapított az a panasza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül mondotta ki azt, hogy felperes az alperessel szerződéses viszonyban nem állván, alperes ellen minden jogalap nélkül fordult a szerződés teljesítésére irányuló keresetével. A felebbezési bíróságnak ez a kijelentése nem nyugszik megállható jogalapon, mert nem vitás a felek közt, hogy a kereseti ingatlanokat alperes birói árverésen, a felperes néhai férje H. M. javára bekebelezett haszonbéri jog épségben tartásával vette meg az árverési föltételek szerint, és hogy a haszonbéri jog néhai H. M. halála után, ennek nejére, jelenbeni felperesre áthárult; jogszabály pedig, hogy az árverési föltételek az árverési vevőre kötelezők, miből következik, hogy a bekebelezett haszonbéri jog fentartása mellett megvett kereseti ingatlanokat alperes mint árverési vevő, köteles a még hátralevő haszonbéri időre a felperesnek mint haszonbérlőnek átadni, mivel az A) alatti haszonbéri szerződés, — az ennek alapján kieszközölt telekkönyvi bekebelezés következtében — az árverési föltételek szerint, az alperesre, mint árverési vevőre átment. Ezzel szemben nem volt figyelembe vehető alperesnek az a kifogása, hogy a birói árverésen megvett ingatlanok a felebbezési bíróság ítéletének meghozatalakor még nem voltak az alperes nevére telekkönyvileg bekebelezve, mert az nem vitás, hogy az árverés jogerőre emelkedett és így az alperesnek módjában állott a birói árverésen megvett ingatlanok fölött rendelkeznie, esetleg a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokba helyezés iránt intézkedni ; ezután már tőle függött, hogy az árverési föltételeknek eleget tegyen, magát oly állapotba juttassa, hogy az árverés jog-