Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
106 A felebbezési bíróság átvévén az elsőbiróság ítéletének tényállását, megállapította, hogy felperes, mint az alperesnél alkalmazott segédmunkás, ez utóbbinak utasításából járt el a baleset alkalmával a falba erősített légszeszlámpának kivétele és magasabbra helyezése körül, s hogy e munkánál a fal mellé állított két dupla létra és ezekre helyezett deszka szolgált állványul, holott a lejtős talajon alkalmazott ilyen állványon a munkát veszély nélkül végezni nem lehetett, és a baleset akként történt, hogy a lejtős talajon álló létrákra alkalmazott deszka felbillenvén, felperes és vele dolgozó társa az állványról lezuhant. Minthogy alperes nem is kivánta tényállásként megállapítani azt, hogy felperes a neki adott munkánál a saját eszközeit, állványait tartozott volna használni; minthogy az 1884: XVII. t.-cz. 114. §. szerint minden gyáros köteles gyárában mindazt létesíteni és fentartani, a mi az iparüzlet és telep minőségére való tekintettel a munkások életének és egészségének lehető biztosítására szolgál, és az 1893: XXVIII. t.-cz. 1. §-a szerint a munkaadó köteles ipartelepén mind azt létesíteni és fentartani, a mi a telep és üzem minőségére való tekintettel, annak követelményeihez képest az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében szükséges; ebből folyóan alperes köteles volt volna akkor, a mikor a munkára vállalkozott, habár a munka a telepen kívül volt is végzendő, arról, hogy a teljesítendő munkához mily munkaerő és milyen eszközök szükségesek és arról, hogy a munka színhelyén teljesítendő munka a talaj lejtőségénél és annál a magasságnál fogva, a melyben a munkát végezni kellett, a dupla létrákból összeállított állvány kellő biztonságot nem nyújt, meggyőződést szerezni, és tehát köteles volt vagy maga vagy megbízottja által a fenforgó esetben oly állványról gondoskodni, a melyen a czélba vett munka az annál alkalmazott segédmunkásnak veszélyeztetése nélkül végezhető. Minthogy pedig alperes ezt a köteles gondosságot mulasztotta el az által, hogy az elvállalt munkának veszély nélkül való elvégezhetése kérdésénél tekintetbe jövő helyi viszonyokról magának előzetesen meggyőződést nem szerzett és segédmunkásának a munka veszélytelen elvégzéséhez nem biztos állványt alkalmaztatott, eme biztonság hiánya miatt állott be a baleset, a melynek előidézésénél hogy felperest mint csupán segédmunkásként, nem