Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

82 igényének eldöntése a végrehajtást foganatosító bíróságnál megindítandó és a végrehajtási törvény 92. és következő §§-ban szabályozott útra tartozik; ellenben a véghajtási törvény 168. §-ban szabályozott és a tkönyvi hatóság elé tartozó keresetnek csak akkor van helye, ha a tkönyvi hatóság, mint végrehajtást foganatosító bíróság járt el; következésképen a felperes által alkalmazásba vett perút helyes, és erre a perre az eljárt kir. járásbíróság mint külön ügybiróság bír hatáskörrel. A. S. E. 44. §. szerint a bíróság az ott kijelölt esetekben a per tárgyalását felfüggesztheti, tehát ezt megtenni nem köteles; az pedig az igényper különleges természetével össze nem fér, hogy a per tárgyalása a végrehajtató részéről esetleg korábban az igény alapjául szolgáló jogügylet hatálya iránt folyamatba tett per eldöntéséig felfüggesztessék. A felebbezési bíróság a 2., 5., 7., 8. alatti okiratok méltatását nem mellőzte, és a 2. és 4. alatti okirat tartalmát is valónak elfogadta, azonban az a körülmény, hogy a nyilvános árverésen vevő gyanánt a 2. alatti okirat szerint M. Sándor szerepelt és hogy a városi pénztárnál a 4. alatti okirat szerint tényleg a végrehajtást szenvedő teljesített fizetést, nem zárja ki annak a lehetőségét és bizonyítását, hogy M. Sándor az árverésen harmadik személy megbízásából járt el, és hogy a végrehajtást szenvedő a városi pénztárnál a fizetést harmadik személy megbízásából és ennek pénzéből teljesítette; továbbá a 3., 5., 7., 8. alatti okiratok kiállítása szintén nem zárja ki épen a S. E. 73. §. rendelkezéséhez képest annak lehetőségét és bizonyítását, hogy ezeknek az okiratoknak tartalma valótlan, illetőleg hogy ez okiratoknak kiállításával a feleknek nem volt az az egyező akarata, hogy az azokban foglalt ügyletek létesíttessenek és létesüljenek; már pedig harmadik személyekkel szemben és az egymás közötti viszonyra kihatóan a megbízott cselekményéből jogok és kötelezettségek a megbízóra származnak, és a szerződést a feleknek erre irányuló valódi akarategysége alkotja. A felebbezési bíróság valónak fogadta el azt, hogy M. Sándor arra az ingatlanra nézve, minek haszonélvezete a végrehajtást szenvedő ellen alperes javára utóbb foglalás alá vétetett, az illető város által létesített önkéntes magánjellegű árverésnél M. Ágoston és neje megbízásából és ezek nevében járt el, és azt az ingatlant nyomban ezeknek át is bocsátotta, hogy utóbb azt az ingatlant