Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

69 szerint akként szűnt meg, hogy az 1901. évben, a mikor az a szerződés már évek óta teljesedésbe ment, felperes nem fizette ki alperesnek a szerződés szerint ezt megillető járandóságot, mire alperes kir. közjegyző utján felhívta felperest, hogy azt a járandóságát meghatározott napra fizesse meg, ellenkező esetben az elvállalt kötelezettség teljesítését abbanhagyja és a szerződést felbontottnak fogja tekinteni és alperes, minthogy azt a járandóságát a kijelölt napra meg nem kapta, ezen a napon elvállalt kötelezettsége teljesítését egészen abbanhagyta. Felperesnek ugyan sem a szerződésnél, sem az általános jogszabályoknál fogva nem volt joga ahhoz, hogy alperesnek már esedékes járandóságát visszatartsa és e tekintetben felperes mentségére jogilag nem szolgálhat az, hogy ő a felperesi város lakóitól azt a járandóságot be nem hajthatta, mert az A) alatti szerint alperessel szemben ennek járandóságára nézve kizárólag és egyenesen a felperes vállalt fizetési kötelezettséget; azonban a járandóságnak felperes részéről visszatartására sem a szerződésnél, sem tekintettel a fent kifejtettek szerint az alperes által elvállalt kötelezettség különleges természetére, az általános jogszabályoknál fogva alperest, kinek módjában állott a járandósága visszatartása miatt a megfelelő jogvédelmet igénybe venni, nem jogosította fel arra, hogy az elvállalt kötelezettsége teljesítését egészen abbanhagyja és ez által ennek a teljesítésnek a fent kifejtettek szerint kizártnak tekintendő szünetelését előidézze. Ilyen körülmények között alperes részéről a kötelezettség teljesítésének egészen abbanhagyása aránytalanul súlyosabb jelentőségű, mint az alperes járandóságának felperes részéről visszatartása ; és így az A) alatti szerződésnek megtörtént megszűnése tulajdonképen és lényegileg az alperes hibájára vezethető vissza; e részben tehát a felebbezési bíróság Ítéleti döntése anyagi jogszabályba nem ütközik; épen ezért e részben alperes felülvizsgálati kérelmét el kellett utasítani. Az óvadék jogi természeténél fogva a szerződés biztosítására szolgál és így külön kikötés nélkül egyszerűen meg nem tartható, hanem csak az egyébként jogszerű követelés kielégítésére használható fel; az a szerződési kikötés tehát, hogy az óvadék meghatározott esetben elvész, a kötbér természetével bir; épen ezért szorosan magyarázandó, vagyis a szerződésben ki nem fejezett esetre ki nem terjeszthető.