Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
51 ság tényállása szerint a s—i 88. sz. tjkben 1—5. r. sz. alatt felvett birtok, mint curialis birtok az 1860. évben — tehát a telekkönyvi helyszínelés előtt — K. Gábor mint volt földesúré volt, K. Gábor 1860 márczius 14-én az egész birtokon levő szolgálmányok megváltása iránt kötötte meg B. Elekkel az egyezséget, a megváltási ár 289 frtban megállapíttatott, s ez a váltságösszeg utóbb ki is fizettetett. Ezt a tényállást véve alapul, nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság az által, hogy a keresetet elutasította s a viszontkeresetnek helyt adott, mert felperesnek az az érvelése, hogy — miután alperesek az erdélyi telekkönyvi rendtartás 3. §. értelmében igényüket be nem jelentették — felperessel, mint harmadik személlyel s az ingatlanok fele részének tértulajdonosával szemben a megváltási egyezségen alapuló jogukat többé nem érvényesíthetik, törvényes alappal nem bír, mert az idézett telekkönyvi rendtartás 4. §. szerint azok az igények, a melyek a volt úrbéri kapcsolat és az azzal rokon viszonyok tárgyában az 1854 június 21-én kibocsátott 1. f. rendelet által szabályoztatnak — a majorsági zsellérviszony pedig ezek közé tartozik — akár jegyeztettek föl azok a helyszinelési jegyzőkönyvekben, akár sem, a bejelentésre vagy igazolásrai hirdetményi felszólításokból s a hirdetmény folytán történt tárgyalásokból kizárva voltak : ebből pedig nyilvánvaló, hogy valamint a majorsági zsellér a szolgálmányok megváltása iránti törvényben gyökerező jogát, ha törvényes feltételei megvannak, bármely földesúri birtokutód ellen határidőhöz nem kötötten érvényesítheti, ép úgy sikeresen védekezhetik bármely földesúri birtokutód ellen azzal, hogy az általa birtokolt, az 1896. évi XXV. t.-cz. 2. §. rendelkezése alá eső területen fekvő szolgálmányokat a korábbi földesúrtól már megváltotta. (Kir. Guria I. G. Zs. 4/1902. 1902 október 16.) 1645. Az 1896:XXV. t.-cz. 9. §. rendelkezéséből következik, hogy a volt földesúr azt a kivánságát, hogy a megválthatóknak megállapított külsőségek a tagosítás szabályai szerint más területen helyeztessenek el, sikeresen csak abban az esetben érvényesítheti, ha a határ már tagosítva volt. (Erd. e.) 4*