Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
47 felperesnek a kétszeri elszámolásról való meggyőződése és károsítási szándéka következtethető, a melyek az említett curiai ítéletek szerint az ezekkel eldöntött perben erre alkalmatlanoknak találtattak. A fent említett curia Ítéletekkel a peres felek közötti az a jogviszony, a mely köztük a felperes nyugdíjazására nézve keletkezett, bíróilag végleg rendeztetett és pedig olykép, hogy felperesnek nyugdij igénye és alperesnek nyugdíj fizetési kötelezettsége megállapíttatott, s hogy a fegyelmi úton büntetéskép való elbocsátás okául szolgált másodszori felszámítás oly súllyal nem bírónak mondatott ki, hogy az felperes nyugdíj igényének elvesztését is maga után vonná, mert sem az 1899. I. G. 381. számú curiai Ítélettel eldöntött alapperben meg nem állapíttattak oly tények, a melyekből az volt volna jogilag következtethető, hogy felperes valóban meg is volt győződve a kétszeri felszámításról és hogy ezzel felperes szándéka egyenesen az alperes vagyoni megkárosítására volt irányozva, sem pedig az 1901. I. G. 261. számú curiai ítélettel eldöntött újított perben alperes részéről felhozott bizonyítékok a felperes meggyőződésének és szándékosságának bizonyítására alkalmasaknak nem találtattak. És minthogy felperes nyugdij igényét úgy a többször említett curiai Ítéletekkel eldöntött perben, mint a most eldöntött per alapjául szolgáló keresetekben ugyanazokra a tényekre állapította, alperes pedig védelmét szintén a korábbi perben érvényesített ugyanazokra a tényekre fektette; minthogy továbbá a kir. Curia említett ítéletei, habár azok csak a felperes elbocsátását követő első kilencz hóra eső nyugdij igény iránt indított perben keletkeztek, kihatással vannak a többi hónapokra ugyanaz alapon igényelt nyugdij részletek iránti kötelezettségre is, mivel az az Ítéleti döntés a perbe vitt jogra, mint egészre vonatkozik és mivel az ítélt dolog lényege épen a jogvitának az anyagi jogszabályok szerinti eldöntésében ál): ugyanazért nem sértett a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt azzal, hogy a felperesnek nyugdij igényére és alperesnek a nyugdij fizetési kötelezettségére vonatkozó kérdést abból a szempontból, hogy felperesnek kétszeri felszámítási cselekménye a nyugdij igény elvesztését nem vonta maga után, ítélt dolognak minősítette és nem sértett eljárási jogszabályt sem azzal, hogy ebből az okból és ennek az itélt dolognak megdöntésére irányuló azt a bizonyítást,