A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

95 tulajdonjoga alapján kéri. II. r. alperes többi között azt hozta fel, hogy felperes a gép vételára iránti követelését időközben U. és társa czégre ruházta át, tehát egyrészt felperes saját személyében a gépre igényt nem támaszthat, másrészt pedig az engedményezés következtében a tulajdonjog fentartása megszűnvén, csak a vételári követelés maradhatott fenn. A felebbezési bíróság II. r. alperesnek ezt a kifogását mellőzve, felperes igénykeresetének helyt adott, a kir. Curia pedig II. r. alperes felülvizsgálati kérelme alapján a felebbezési bíróság ítéletét feloldotta a következő okokból: A II.-rendű alperesnek az a panasza, hogy a vételár engedményezésére vonatkozó kifogása és bizonyítéka mellőztetett, lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéletéből, továbbá a tárgyalási jegyzőkönyvből ugyanis az tűnik ki, hogy Il.-rendú alperes felhozta és bizonyítani kívánta azt, hogy felperes az illető vételári követelését U. és társa czégre engedményezte, a felebbezési bíróság pedig ezt a kifogást azért mellőzte, mert nem is állíttatott az, hogy az illető vételár a felperesnek vagy az engedményesnek kifizettetett. A felebbezési bíróságnak ez a jogi érvelése téves; mert igaz ugyan, hogy a tulajdonjognak a vételár kifizetéséig fentartása iránt történt kikötés a vételár kifizetésével hatályát veszti; azonban annak a kikötésnek hatálya, illetve az eladó részéről érvényesíthetése a vételár fizetetlen volta esetében is a vételárnak harmadik személyre történt engedményezésével az engedmény terjedelméhez képest esetleg szintén megszűnhet, avagy arra való tekintettel, hogy az igénykereset nemcsak tulajdonjogra, hanem más olyan jogviszonyra is alapítható, a mely anyagi tartalmánál fogva a végrehajtási eljárást gátolhatja, esetleg az eladónak arra ad jogot, hogy arra alapítottan az igényt sikeresen érvényesíthesse. Minthogy pedig a felebbezési bíróság téves jogi felfogásból kiindulva az engedmény megtörténte, különösen ennek terjedelme és közelebbi körülményei iránt a ténymegállapításba nem bocsátkozott, és így a per a tényállás e hiányossága okából a felülvizsgálati bíróság által ezúttal érdemileg el nem dönthető, a S. E. 204. §. rendelkezéséhez képest a felebbezési bíróság ítéletének a Il.-rendű alperesre vonatkozó részét fel kellett oldani és a felebbezési bíróságot megfelelő eljárásra utasítani. (Kir. Curia I. G. 318/1900. 1900 október 4.)