A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

87 fizetésénél jogi beszámítás alá eső késedelem nem történt. A kir. Guria felpe­res felülvizsgálati kérelmét elutasította a következő indokokból: Felperes azért támadja meg a felebbezési biróság Ítéletét, inert jóllehet alperesek az 1897. évi április hó 24-ik napján esedékessé vált haszonbérből 5 forintot és 210 forint részösszegnek az esedé­kesség napjától a kifizetésig járó, a késedelmes fizetés esetére szer­ződésileg megállapított 8%-os kamatait a fizetésre történt felhívás­tól számított 30 nap alatt sem fizették meg, továbbá, mert jóllehet alperesek az 1897. évi szeptember hó 1-én esedékessé vált haszon­bért is nem teljes összegében, hanem állítólagos viszonkövetelésük levonásával helyezték bírói letétbe és végül, mert jóllehet alperesek az 1898. évi április hó 24-én és szeptember 1-én, valamint az 1899 évi április hó 24-én és szeptember 1-én lejárt haszonbért nem he­lyezték a szerződésben meghatározott időben bírói letétbe, mind a mellett a felebbezési biróság az általa megállapított tényállásból azt a jogi következtetést vonta le, hogy alpereseket a haszonbér fizetés­nél oly számbavehető mulasztás, mely a szerződés felbontására okul szolgálhatna, nem terheli. Ez a panasz nem bír megállható alappal. Felperes ugyanis keresetét arra alapította, hogy alperesek az 1897. évi április hó 24-én és szeptember hó 1-ső napján lejárt ha­szonbér fizetésénél oly késedelmet tanúsítottak, melynek következ­tében az A. alatti okirat alapján a szerződés megszüntetését jog­szerűen követelheti, a per során pedig keresetének alapjául még azt is felhozta, hogy alperesek az 1897. évi szeptember hó 1 -ét követő legközelebbi négy fizetési határidőben a fizetés teljesítésében ismét késedelmesek voltak. Minthogy azonban a perjog általános szabályai szerint a perbe vett jog rendszerint a kereset megindítása idejében való állása sze­rint bírálandó meg, e szerint az a körülmény, hogy alperesek a kere­set indítása óta lejárt bérrészletek fizetéseinél is késedelmesek vol­tak, mely ténykörülmény különben a felebbezési biróság megtáma­dott ítéletében megállapítást sem nyert, minthogy felperes keresetét azokra e perben ki nem terjesztette, a keresettel érvényesített jog megállapítására alapul nem szolgálhat. E szerint a peressé tett vitás kérdés eldöntésénél vizsgálat tárgyát egyedül csak az képezheti, hogy alpereseket terheli-e az 1897. évi bérfizetéseknél oly számbavehető késedelem, a mi a szer­ződés megszüntetését vonhatná maga után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom