A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

47 vizsgálati kérelmében azt is panaszólja, h<*gy a felébbezési bíróság eljárási szabályi sértett, a midőn oly körülményt vett,figyelembe, mely a per során nem vitattatott ; ugyanis kereseti tényé már magában foglalja azt, hogy neki a tartás hiányzik, ezt alperesek nem is tagadták, állítása tehát igaznak veendő <;s keresetévé] abból az okból, hogy neki a tartás nem hiányzik, elutasítható nem lett volna. Felperes panasza e részben alapos, de egyébként is a felébbezési biróság ítélete nem felel meg a sommás ügyekben a felébbezési eljárásra törvényileg megállapított alapelveknek. A S. E. 170. §-a értelmében a felébbezési eljárásban, a mennyiben az erre vonatkozó fejezet intézkedéseiből más nem következik, a sommás eljárásnak az elsőbiróság előtti eljárást szabályozó része megfelelően alkalmazandó, az erre vonatkozó 121. §. szerint pedig az ítéletnek tartalmazni kell az indokolást, melyben a tényállás a kereseti és ellenkérelem kiemelésével előadandó. Jelen esetben ugyan a felébbezési bíróságnál tárgyalás nem tartatott, de ez nem menti fel a felébbezési bíróságot attól, hogy ítéletében visszaadja azokat a tényeket, melyek az elsőbiróság ítélete hozatala óta a saját ítélete hozataláig a peres ügyre vonatkozólag felmerültek és hogy a felek minő kérelmet terjesztettek elő a felebbezésben és az az ellen beadott észrevételekben. A felébbezési biróság ezt teljesen mellőzi. Továbbá a mennyiben, mikép érintve volt is, szóbeli tárgyalás nem tartatott, a S. E. 175. §-a értelmében a határozathozatalban az elsőbirósági iratokból — ideértve az ítéletet is — megállapítható tényállás az irányadó. Erre vonatkozó tekintet nélkül a felébbezési biróság az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta, a nélkül, hogy a tényállás megállapításába bocsátkozott volna, vagyis a nélkül, hogy akár az elsőbiróság ítéleti tényállását elfogadta volna, akár maga az iratok alapján új tényállást állapított volna meg, vagy a mennyiben jogi felfogásának megfelelőleg az iratokból a tényállást helyesen megállapíthatónak nem találta, a S. E. 177. §-a rendelkezéséhez képest szóbeli tárgyalást tűzött volna ki és tartott volna meg. Ezek szerint a felébbezési biróság ítélete az ügyre vonatkozó tényállást, mely pedig a S. E. 197. 8 -a értelmében a felülvizsgálatnál irányadó, épen nem tartalmaz, hanem a felébbezési biróság Ítéletét egyszerűen meg nem állapított körülményekből vont következtetésekre alapítva, kimondja, hogy felperes a tartásra reáutalva nincs, holott az a kérdés, hogy