A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

36 záradékának tartalma a felek megtörtént egységes akaratkijelentésé­nek meg nem felel, hanem a feleknek az volt az egységes akaratkije­lentése, hogy rossz termés, vagy elemi csapás esetében nemcsak az illető évi részletnek, hanem az összes további évi részleteknek fize­tési ideje további egy-egy évre fokozatosan elhalasztatik, a felebbe­zési biróság pedig ama tanuknak kihallgatását mellőzte és megálla­podás ellenére felperes ama követelését már lejártnak tekintette. Ez a panasz alapos. A felebbezési biróság ugyanis átvéve e részben az első biróság indokolását is, a 2. alatti okirat záradékának tartalmát valónak el­fogadta és elfogadta azt is, hogy az 1898. évben alperesekre nézve a termés rosszul ütött ki; egyúttal arra az álláspontra helyezkedett^ hogy ama záradék határozott tartalma szerint az 1898. évi rossz ter­més csak az 1898. évi részlet fizetésének elhalasztására szolgálhat okul és így az 1898. évi rossz termés ellenére alperesek az 1899. évi részletet 1899. évi deczember hó 15. napján mint eredetileg kikö­tött határidőben megfizetni tartoztak, a mit alperesek nem tevén, a megállapodásokhoz képest a további két évi részlet is, tehát az 5548 korona összes hátralékos vételár immár lejárt. Ámde a felebbezési biróság elfogadta eme vételárra vonatko­zóan az első biróság indokait is és így magából a felebbezési biró­ság ítéletéből kitűnik az, a mi az első bírósági tárgyalási jegyző­könyvben kifejezetten is benfoglaltátik, hogy alperesek az okirati tanukat nevezték meg annak bizonyítására, hogy a 2y. alatti okirat záradéka nem tartalmazza a feleknek kijelentett akarat elhatározá­sát és hogy a feleknek megállapodása az volt, hogy rossz termés vagy elemi csapás esetében az összes hátralékos évi részleteknek fizetési ideje további egy-egy évre fokozatosan elhalasztatik; a feleb­bezési biróság pedig e részben elfogadva az első biróság indokait, azt a bizonyítást azért mellőzte, mert az a bizonyítás két tanú által előttemezett, tehát teljes hitelt érdemlő magánokirat világos tar­talma ellenében felesleges. Minthogy a felek között a szerződést azoknak egységesen tör­tént ügyleti akaratkijelentése alkotja és így az arról felvett okirat ama szerződésnek csupán bizonyítéka levén, teljes hitelt érdemlő alakban kiállított okirat mellett sincs kizárva annak lehetősége és bizonyítása, hogy az illető okirat tartalmilag valótlan, illetve a felek­nek egységesen történt ügyleti akaratkijelentését nem tartalmazza és hogy más volt a feleknek egységesen történt akaratkijelentése

Next

/
Oldalképek
Tartalom