A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

33 mát túlhaladják, illetőleg a jó karban tartás létesítésére nem szükségesek; e tényállás mellett, a mi alperes részéről a S. E. 107. §. szerint megengedett panaszszal meg sem támadtatott és így azon törvényszakasz szerint a felülvizsgálati eljárásban és irányadó, nem döntő az, hogy alperesről mit lehet feltenni, hanem ama munkákat felperes az A) alatti szerződés keretén belül teljesíteni nem is tartozott, következésképen helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy ama munkák egyenértékét a felperes terhére számításba nem vette. Alperes a felebbezési bíróság Ítéletének azt a részét, a mely szerint az 1898. évi munkabéri átalányösszegből a felperes részéről nem teljesített L, III., IV. és XVII. tételszáma alatti munkák egyenértéke nem egészben vonatott le, azért támadja meg; mert az A) alatti szerződés szerint felperes köteles volt az alperesi építmények jó karban tartását mindenhol és minden munkára nézve már az első évben is teljesíteni, mert felperes a szerződés megkötése alkalmával tudta azt, hogy az alperesi építmények minc karban vannak és mert ha az A) alatti szerződés kölcsönösen fel nem bontatott volna, ama munkáknak a további években szükségtelenné válta a felperes hasznára válhatott volna, azonban a szerződés kölcsönös felbontása mellett az iránt felperes kártalanítást nem igényelhet. Ez a panasz alapos. A felebbezési bíróság ugyanis tényként elfogadta azt, hogy az I., III., IV. és XVII. tételszám alatti munkák az alperesi építmények jó karban tartására az 1898. év folyamán szükségesek voltak, hogy ezeket a munkákat a felperes nem teljesítette és hogy ezeknek a munkáknak egyenértéke 716 korona 20 fillér; azonban a felebbezési bíróság ebből az egyenértékből csak egy részt, nevezetesen csak 145 korona 39 fillért azért számított a felperes terhére, illetve 570 korona 81 fillért azért nem számított a felperes terhére, mert erre a munkára több éven át elmulasztott tatarozás szolgáltatott okot, mert felperes nem volt köteles azokat a munkákat feltétlenül az első évben teljesíteni és mert ama munkák teljesítése esetében hasonló munkákra jövőben több éven keresztül szükség nincs és így azok a munkák több évre előre kihatóknak és nem rendes évi karban tartásnak minősíthetők és épen a szerződésnek kölcsönös megegyezéssel történt felbontása okából a felperes terhére egészben nem számíthatók. A felebbezési bíróságnak ez az álláspontja téves ; Curiai határozatok. VI. 3