A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

421 ós időszakonként fizetendő többlet pedig nem kötbér, hanem szerződésileg szabályozott bértöbblet. Valamely tüzetesen meghatározott szerződési szolgáltatás, ellenkező szerződési kikötés hiányában, minden külön felhívás nélkül, <>11 és akként teljesítendő, a hol és a miként a teljesítést az illető szolgáltatás természete megengedi és ama szolgáltatás iránt a szerződő feleknek a szerződésből kitetsző érdeke megkívánja. Ügy állán: Felperes az alperesektől egy gyógyszertár után bértöbbletet követel, mert a bérleti szerződés szerint bértöbblet köttetett ki az esetre is, ha a bérlő az illető gyógyszertár bruttó forgalmára vonatkozó kimutatást felperesnek a szerződésszerű időben át nem szolgáltatja; ez az eset pedig bekövetkezett. (A további tényállás a kir. Guria határozatának indokában benne foglaltatik.) A kir. Guria a felebbezési bíróság elutasító Ítéletét megváltoztatta és alpereseket elmarasztalta a következő okokból: Felperes a felebbezési bíróság ítéletét lényegileg azért támadja meg, mert szerinte a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy az A. alatti okiratban foglalt kikötésnek azt a hatályt tulajdonította, hogy I. rendű alperes a részéről bérben tartott gyógyszertár forgalmi kimutatását csak a felperes vagy megbízottja jelentkezésére tartozott kiadni és hogy súlyt helyezett arra, hogy ama gyógyszertárra nézve a 10000 forint évi forgalomnak beállta igazolva nincs. Ez a panasz alapos. A felebbezési bíróság ítélete szerint ugyanis felperes az 1899. évi deczember hó 20-ik napján indított keresetében alperesektől az 1897. évi október hó 1-ső napjától az 1899. év végéig terjedő 2/4 évre évi 500 forint bértöbbletet követel, és ezt a keresetetét az A. és B. alatti okiratban foglalt szerződésekre és arra alapította, hogy neki az I. rendű alperes részéről bérben tartott gyógyszertár bruttó forgalmára vonatkozó kimutatást a szerződésszerű időben át nem szolgáltatta. A felebbezési bíróság az A. és B. alatti okiratokat alakilag és tartalmilag valóknak elfogadta, úgy szintén tényként megállapította, azt, hogy az 1897. 1898. és 1899. év szeptember hó végére felperes vagy megbízottja az első rendű alperesnél az illető forgalmi kimutatás átvétele végett meg nem jelent és L rendű alperest e kimutatás átadására fel nem hívta, I. rendű alperes pedig azt a kimutatást fel-