A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

418 oldalú kijelentése volt, a nélkül, hogy a jegyzőkönyv az árva-vagyon átadó községi közegek részéről a szavatosságnak a község terhére való elvállalása iránti nyilatkozatát is tartalmazná és egyébként is a felebbezési bíróság nem állapította meg tényként azt, hogy az árvavagyon átadásánál a község részéről közreműködött másodbirór jegyző és közgyám s árvaatya ily külön szavatossági kötelezettségnek a község terhére való elvállalására a községi képviselőtestület gyűlése részéről megbízással birtak volna, vagy hogy a szavatossági kötelezettség a községi képviselőtestületi gyűlés által utólag elvállaltatott volna, és így az átadási és átvételi jegyzőkönyvbe foglalt kijelentés a község külön szavatossági kötelezettségét szerződési alapon a megyei árvaszék irányában meg nem állapította, magával azzal a ténynyel pedig, hogy a község az árva-vagyont a megyei árvaszéknek átadta, magánjogi szerződési jogviszony az árvaszék és a község közt nem keletkezett. A felebbezési bíróság tehát nem sértett, illetőleg nem mellőzött anyagi jogszabályt, a mikor Ítéletét ily magánjogi szerződésbeli szavatosságra nem fektette s ily alapon alperes községet nem marasztalta. Ilyképen a fenforgó jogvita eldöntésénél nem a szerződési szavatosságra vonatkozó jogszabályok, hanem az árva-vagyon kezeléséről való felelősségre vonatkozó törvénybeli rendelkezések az irányadók. Az árvavagyonnak a községi kezelésből a megyei árvaszéki kezelés alá adása által az árva-vagyon kezelésére hivatott közeg változott, de a község kezelő közegeinek és magának a községnek törvénybeli felelőssége változást nem szenvedett. Ezt a felelősséget az árvavagyon átadása idejében már érvényben volt 1877: XX. t.-cz. 299. §-a a községi kezelés tekintetében olykép szabályozza, hogy a kölcsönpénzekért első sorban a közgyámr másodsorban a községi elöljárók és illetve a képviselőtestület, a község pedig csak harmadsorban felelős. A felebbezési bíróság ítéletében megállapított azzal a ténynyel szemben, hogy a kereseti 276 frt már 1873 évtől és az 500 frt 1876. évtől kezdve az árvavagyon cselekvő főkönyvében és az évenként kiállított számadásokban mint az árvapénztárból kölcsön adott követelés volt bevezetve és hogy ezeket az összegeket és illetőleg az azokról W. 0. volt községi jegyző és neje által kiállított kölcsön czímű kötelezvényeket alperes község közegei az árvapénztárbői