A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

392 kath. egyházközség részére az ott említett öt felekezeti iskolai tanító fizetésének biztosítása czéljára nem is az okiratban fekvés és térmérték szerint felsorolt földeket és a K. és B. vizén gyakorolható halászati jogot, hanem csak ezeknek a jövedelmét és a mennyiben ez a kitűzött czélra elegendő nem volna, még a regale jog jövedelmét is olyképen ajánlotta fel, hogy a felsorolt javak osztatlanok lévén, a jövedelmekből a róm. kath. hitfelekezetüeket is birtokuk arányáboz képest egy rész illetendi és a javak jövedelmét az alperes közbirtokosság pénztára kezelvén, a tanítókat a pénztár fizesse. Ezekhez képest a B. a. okirat azt tartalmazza, hogy alperes közbirtokosság az öt tanító fizetésének biztosítására és kifizetésére vállalkozott s az okiratban felsorolt javakat csupán az erre szükséges jövedelem alapjául kötötte le, a jövedelem kezelését és a fizetések kiszolgáltatását magának tartván fenn. A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás szerint alperes közbirtokosság kötelezettségénék az a teljesítési módja, hogy a tanítóknak a fizetést saját pénztára szolgáltassa ki, úgy módosíttatott, hogy alperes közbirtokosság a róm. kath. egyházközségnek 1878. év óta évenként 385 írt 75 krt szolgáltatott ki a jövedelmekből oktatási czélra mindaddig, míg 1896 év július 24-én a 2'/. a. csatolt jegyzőkönyv tartalma szerint a lekötött ingatlanokat az evang. reform, és a róm. kath. egyházközségeknek átadta. Tényként azonban nincs megállapítva, hogy ezeknek az ingatlanoknak jövedelme az elvállalt tanítói és tanári fizetéseket teljesen fedezte volna, továbbá hogy az ingatlanokból valamely megfelelő jutalék a róm. kath. egyházközség részére külön kijelöltetett és ennek át is adatott volna, sőt az van tényként megállapítva, hogy az ingatlanokat a róm. kath. egvliázközség tényleg birtokba soha sem vette, és hogy azok az evang. ref. egyházközség részéről az alperes közbirtokosság mint telekkönyvi tulajdonos közreműködésével eladatván, azok egész vételára az evang. ref. egyházközség kezéhez jutott. Az ingatlanoknak ilykép természetben való átadásával és az evang. ref. egyházközség mint egyik átvevő fél részéről történt elidegenítésével azonban alperes közbirtokosságnak az az elvállalt kötelezettsége, hogy a tanítói fizetéseket viselje és a róm. kath. egyházközségre eső jutalékot a változott teljesítési módhoz képest megfizesse, a mely jutalék már évek során át évi 385 írt 75 krban volt megállapítva, jogilag meg nem szünhetetí és alperes nem uta-