A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)
364 pedig a bérlő elődjével abban állapodott meg, hogy ennek költségére felperes fogja az épületeket a leltárnak megfelelő állapotba hozni és ennek következtében alperessel szemben az 1883. évi szeptember hó 9. napján készült leltárt magára nézve kötelezőnek elfogadta, és az épületeket jó karban átvetteknek kijelentette. Ennek a felebbezési bíróság tényállása szerint létrejött külön megállapodásnak tehát jogkövetkezménye az, hogy felperes nemcsak nem emelhet alperessel szemben kifogást a tekintetben, hogy az épületek nem voltak az elfogadott leltári állapotnak megfelelők, hanem egyúttal felelőssé is vált alperessel szemben, hogy az épületek valójában a leltárnak megfelelő állapotba hozassanak. A felek kölcsönös jogait és kötelezettségét szabályozó 27. a. haszonbér) szerződésnek az épületekről szóló 7. pontja pedig azt tartalmazza: hogy a birtokon meglevő épületek a haszonbérlőnek használható állapotban leltár mellett fognak átadatni és a haszonbérlő köteles lesz az átvett épületeket a haszonbérlet tartama alatt folytonosan a saját költségén az átadott állapotban íentartani, évenként kitataroztatni és kimeszeltetni, a haszonbérlet letelte után pedig a leltár szerinti állapotban visszabocsájtani. A felebbezési bíróság tehát a 2 7. a. szerződés 7. pontjának abból a kifejezet t rendelkezéséből, hogy felperes köteles lecnd az átvett épületeket a haszonbérlet tartama alatt folytonosan a saját költségén az átadott állapotban íentartani, helyesen vont jogi következtetést arra, hogy a szerződés szerint a felperes által teljesítendő javításoknak nem csak a kisebb hiányok pótlására kell kiterjedni, hanem ennek a kijavításnak oly mérvűnek kell lenni, hogy azzal az épületek a haszonbérlet leteltéig leltárszerű jókarba helyeztessenek és lentartassanak, ez pedig magában foglalja a helyreállítás kötelezettségét az épület ama részére nézve is, melyeknek természetszerű elromlását az idő hozza magával, mert csak ily javítással tarthatók fenn az épületek a haszonbérleti idő leteltéig (hasonló értelemben döntött a kir. Guria G. 513/98. sz. a.*) A szerződés eme kifejezett rendelkezése nincs ellentétben a szerződés imént felhívott pontjának azzal a rendelkezésével sem, hogy a haszonbérlő kötelességévé tétetett az épületeket évenként ki tataroztatni és kimeszeltetni, mert a nem minden évben, hanem a szükséghez képest csak nagyobb időközökben előállható jelenté* Lásd IV. kötetben 397. lapon.