A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

303 lített rovar által már pusztítva volt, minthogy végül a felhívott 1895. évi XIV. t.-cz. említett rendelkezéséből folyóan felperes az általa B. B.-nak és nejének eladott szőlőt terhelő 556 frt 19 kr. szőlődézsmaváltság fizetése alól nem menekülhetett volna abban az esetben, ha a kérdésben levő szőlő az említett rovar által el nem pusztíttatik, a vevőket ért elemi csapást tehát a maga előnyére kihasználni nem jogosult: a fenti tényállásból az említett törvény rendelkezésére figyelemmel levonható az a jogi következtetés, hogy felperes alperesektől a kir. kincstár részéről törölt szőlőváltság tartozásnak megfelelő összeget nincs jogosítva követelni, és hogy felperes alperesektől többé vételárfejében mit sem követelhet; minélfogva a felebbezési bíróság nem sértett azzal jogszabályt, hogy felperest keresetével egészen elutasította. (Kir. Curia I. G. 604/99. 1900 február 16.) 1072. A férjnek hozományul tényleg átadott készpénz kamatának haszonélvezeti joga a házasság tartama alatt a férjet illetvén meg, az a nő ellen vezetett végrehajtás rendén a nő külön adósságáért le nem foglalható, s a férj a kamatot igényelheti még az esetben is, ha azzal a foglalás előtti időben nem ő rendelkezett s arra nézve fennálló jogait nem gyakorolta is. A hozomány, ha a férjnek átadatik, tulajdonilag a házasság tartama alatt is a nőt illeti, annak kezelése és haszonélvezete azonban a férjé, s az ingó hozományt a házasság tartalma alatt a nő visszakövetelni, illetőleg saját kezelése alá venni akkor sem jogosult, ha férjétől elváltán él. A felebbezési bíróság azt a jogszabályt sértette meg, midőn felperest a nejétől kapott hozománynak a házasság tartama alatti kamatnak tulajdoni igénye iránti keresetével elutasította. Igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság megállapíttotnak vette, hogy felperes a hozományul nyert takarékpénztári betéti könyvvel a házasság tartama alatt feltétlenül nem rendelkezett, és abból, hogy a betéti könyv iránti, a házassági szerződésben megállapított jogait nem gyakorolta, azt következtette, hogy a jelzett hozományi vagyon szaporulatához való igényét elvesztette.