A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

293 alól feloldatott, a zárgondnokra nem tartozik és díjaira és kiadásaira nézve az idézett 250. §-ban biztosított jogát el nem enyésztheti. A 250. §-nak az a rendelkezése, hogy a zárlat költségeit ideértve a zárgondnok dijait a zárlatot kérő tartozik előlegezni, csak arra az esetre áll, ha azok ;i jövedelemből nem fedezhetők. Annak a kérdésnek megl)irálás;i |>edig, hogy a jogellenesen foganatosított végrehajtási zárlattal a felülvizsgálattal élő fél esetleg kárt szenvedett-e, nem vv. útra tartozik. A felebbezési biróság tehát jogszabályt nem sértett akkor, a midőn a zárgondnok által a jövedelemből fedezett költségeinek és kiadásainak visszatérítésére ezt nem kötelezte. (Kir. Guria I. G. 585/99. 1900 február 9.) 1065. A felebbezési biróság Ítéletének feloldására okul nem szolgálbat az a körülmény, bogy a felebbezési biróság a tárgyalást a miatt, bogy a felperes nem ügyvéd által volt képviselve, banem személyesen jelent meg, el nem halasztotta. (S. E. 185. §. c) p. és 36. §.) A S. E. 203. §. szerint a felülvizsgálati biróság a felülvizsgálati kérelmen túl nem terjeszkedhetik, ugyanazért tekintettel arra, hogy alperes csak azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a felebbezési biróság ítélete feloldassék s az által neki kereseti állításainak bizonyítására alkalom nyujtassék, jelen esetben csak az vizsgálható, hogy alperes hozott-e fel felülvizsgálati kérelmében oly okot, mely a megtámadott ítélet feloldását eredményezheti. A felebbezési biróság Ítélete fel nem oldható, mert a S. E. 165. és 166. §§-ban említett feloldási eseteknek egyike sem forog fenn és mert a felebbezési biróság ítéletének az idézett törvény 204. §. 2. bekezdése értelmében való feloldására nem szolgálhat okul, az a körülmény, hogy a felebbezési biróság a tárgyalást a miatt, hogy felperes nem ügyvéd által képviselve hanem személyesen jelent meg, el nem halasztotta, minthogy a biróság a S. E. 36. §-nak 2. bekezdése értelmében jogosítva van ugyanarra, hogy belátása szerint a felet ügyvéd által leendő képviseletre utasítva, a tárgyalást elhalássza, de erre nézve kötelező szabály nincs. (Kir. Curia I. G. 591/99. 1899 február 10.)