A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

•286 hez képest járt el, midőn az ügyet nyilvános előadás alapján eldönt­hetőnek nem találván, a szóbeli tárgyalást elrendelte, és mert az elsőbiróság az alap és mennyiség szerint vitás viszonkövetelésnek csupán alapja felett határozott, annálfogva a felebbezési bíróság Ítéleti rendelkezése, mely szerint az elsőbiróság által el nem döntött kérdésben, határozat hozatal végett ahoz vissza­utasította, megfelel a S. E. 167. §-ában foglalt rendelkezéseknek, önkényt értetvén, hogy az elsőbiróság újabb határozata egyúttal a felperesi keresetnek eddig meg nem birált részére is kiterjesztendő lesz. (Kir. Guria I. G. 599/99. 1900 február 7.) 1062. Az örökösök jogelődjük tartozásáért az öröklött va­gyon erejéig felelősek lévén, oly adósságot, a mely örök­hagyójukat terhelvén, más által kielégíttetett, miután ily módon a jogilag most már őket terhelő adósságtól men­tesültek, annak, a kinek vagyonáhól a fizetés történt, megfizetni tartoznak. Nincs ugyan oly kötelező szahály, mely szerint a hiróság, ha azt az ügyfelek valamelyike kérelmezte is, az ügyfél esküjével való bizonyítást feltétlenül alkal­mazni tartozzék, de az eskü alatti kihallgatás a bizonyí­tásnak egyik megengedett módját képezvén, ha azt vala­melyik ügyfél megajánlotta, a bíróság jogi méltatás alá köteles venni, hogy a megajánlott bizonyítás alkalmazá­sának van-e helye? és a mennyiben azt mellőzendőnek találta, az erre szolgáló okok az ítéletben tüzetesen elő­adandók. (S. E. 64. §.) Ügy állás: V. Gy., V. Gy.-né, továbbá V. L. és V. L.-né közös tulajdo­nosok ingatlanaikat eladván, a vevőt feljogosították, hogy a vételárból első .sorban az ingatlant terhelő adósságokat fizesse ki. A vevő a vételárat adóssá­gok fizetésere fordítván, az eladókkal összeszámolt, a kik a teljesített fizetést a vételár kiegyenlítéséül elfogadták. V. Gy. és V. Gy.-né pert indított alperesek mint V. L. örökösei ellen, azt adván elő, hogy a reájuk eső vételárból 163 frt 50 kr., 128 frt 47 kr. és 90 frt oly adósság kifizetésére fordíttatott, melynek biztosítására az ingatlan jelzálogul nern szolgált, és a mely adósság egyedül alperesek jogelődét terhelte, ennek következtében alpereseket mint örökösö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom