A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

•286 hez képest járt el, midőn az ügyet nyilvános előadás alapján eldönthetőnek nem találván, a szóbeli tárgyalást elrendelte, és mert az elsőbiróság az alap és mennyiség szerint vitás viszonkövetelésnek csupán alapja felett határozott, annálfogva a felebbezési bíróság Ítéleti rendelkezése, mely szerint az elsőbiróság által el nem döntött kérdésben, határozat hozatal végett ahoz visszautasította, megfelel a S. E. 167. §-ában foglalt rendelkezéseknek, önkényt értetvén, hogy az elsőbiróság újabb határozata egyúttal a felperesi keresetnek eddig meg nem birált részére is kiterjesztendő lesz. (Kir. Guria I. G. 599/99. 1900 február 7.) 1062. Az örökösök jogelődjük tartozásáért az öröklött vagyon erejéig felelősek lévén, oly adósságot, a mely örökhagyójukat terhelvén, más által kielégíttetett, miután ily módon a jogilag most már őket terhelő adósságtól mentesültek, annak, a kinek vagyonáhól a fizetés történt, megfizetni tartoznak. Nincs ugyan oly kötelező szahály, mely szerint a hiróság, ha azt az ügyfelek valamelyike kérelmezte is, az ügyfél esküjével való bizonyítást feltétlenül alkalmazni tartozzék, de az eskü alatti kihallgatás a bizonyításnak egyik megengedett módját képezvén, ha azt valamelyik ügyfél megajánlotta, a bíróság jogi méltatás alá köteles venni, hogy a megajánlott bizonyítás alkalmazásának van-e helye? és a mennyiben azt mellőzendőnek találta, az erre szolgáló okok az ítéletben tüzetesen előadandók. (S. E. 64. §.) Ügy állás: V. Gy., V. Gy.-né, továbbá V. L. és V. L.-né közös tulajdonosok ingatlanaikat eladván, a vevőt feljogosították, hogy a vételárból első .sorban az ingatlant terhelő adósságokat fizesse ki. A vevő a vételárat adósságok fizetésere fordítván, az eladókkal összeszámolt, a kik a teljesített fizetést a vételár kiegyenlítéséül elfogadták. V. Gy. és V. Gy.-né pert indított alperesek mint V. L. örökösei ellen, azt adván elő, hogy a reájuk eső vételárból 163 frt 50 kr., 128 frt 47 kr. és 90 frt oly adósság kifizetésére fordíttatott, melynek biztosítására az ingatlan jelzálogul nern szolgált, és a mely adósság egyedül alperesek jogelődét terhelte, ennek következtében alpereseket mint örökösö-