A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

48 letétnek csak felét ítélte meg felperesnek és a költséget kölcsönösen megszüntette, a kir. Guria pedig mindkét fél felülvizsgálati kérelmét elutasította a következő okokból: A felebbezési bíróság ítéletét felülvizsgálati kérelemmel mindkét fél megtámadja; nevezetesen felperes azért, mert a birói letétben levő összegnek másik felerésze is az ő javára meg nem Ítéltetett és alperes a költségben el nem marasztaltatott, az alperes pedig azért, mert felperes a költségben el nem marasztaltatott. Azonban egyik félnek felülvizsgálati kérelme sem bír megállható alappal. Szemben ugyanis a felebbezési bíróság ítéletében valónak elfogadott és e részben panaszszal meg sem támadott azzal a ténykörülménynyel, hogy a birói letétben levő összegre vonatkozó és adósként az alperes atyja, névleg H. Gy. által kiállított kötelezvényben hitelező gyanánt, N. J. van megnevezve, felperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége az iránt, hogy fenforognak olyan ténykörülmények, a melyekből jogszerűen következtetni lehet arra, hogy a H. Gy. ama kötelezvény szerint kölcsönadott 660 forint készpénz nem N. J.-nak, hanem a felperes atyjának volt tulajdona. E tekintetben felperes a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint azt hozta fel, hogy az ő atyja hagyatékához tartozott a leltárban felvett és általa már átvett 410 frton felül olyan kintlevő követelés, a melyet az illető adósok N. J. kezéhez fizetvén, ez azt saját neve alatt kölcsönül kiadta az alperes atyjának. Ehhez képest, a mint ezt a magyar kir. Guria 1897/214. számú feloldó végzésében már kifejtette, arra nézve, hogy a birói letétben lévő összeg a felperest egészen megilleti, az a döntő, hogy a felperes részéről nyert bizonyítást az, hogy a felperes atyja hagyatékához a leltárban felvett 410 forinton felül olyan kintlevő követelés tartozott, a melyet az illető adósok N. J. kezéhez fizetvén, ez azt saját neve alatt kölcsönül kiadta alperes atyjának, mert ennek a ténykörülménynek bebizonyítása mellett, habár a kötelezvényben hitelező gyanánt N. J. Íratott be, a kötelezvényén alapuló követelésnek és e követelés czímén bíró letétbe helyezett összegnek tulajdona felperest, mint a felebbezési bíróság Ítélete szerint atyjának kizárólagos örökösét jogszerűen megilleti. A jelen per érdemi eldöntésénél tehát a felperes előnyére nem szolgálhat, pusztán az a ténykörülmény, hogy felperes atyjának a leltárban felvett 410 frton felül volt kintlevő követelése és ezt N. J. vette fel, hanem szükséges annak a bizonyí-