A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

az adott halasztásnak az a módja, hogy az első évi bér a második évi bérrel együtt lesz fizetendő, annak a halasztásnak kétségtelenül azt az értelmet adja, hogy annak a halasztásnak szerződésszerű feltétele az, hogy a bérleti viszony a második évben is hatályában egészen fennálljon. A 2. alatti szerződés 3. pontjának az a rendelkezése, hogy a bérlő elleni csődnyitás esetében, ha ez az első évben következik be, bérbeadó félévi összeg erejéig törvényes zálogjogát érvényesítheti, nem szolgálhat jogszerű akadályául annak, hogy felperes keresetének hely adassék; továbbá nem bír alappal alperesnek az az érvelése, hogy felperes a Nb/2 alatti levelében a bérleményen volt és végrehajtási árverés utján értékesített ingók vételárán kívül az egyéb vagyonról, mint kielégítési alapról lemondott és hogy felperes a csődtörvény 47. §. második bekezdése szerint is kielégítést csak abból a vételárból követelhet; mert a Nb/2 alatti levélben nem a most kereset tárgyává tett, követelésről van szó és abban a levélben csak a már nyert végrehajtási jogról bizonyos ingókra nézve foglaltatik lemondás és mert a fent kifejtettek szerint a most per tárgyává tett követelés az alperesi csődtömegnek magának személyes tartozása,, már pedig a hitelező, habár őt akár törvénynél, akár szerződésnél fogva zálogjog megilleti, attól, kí neki személyesen adta, zálogjogára való tekintet nélkül követelhet teljesítést és e teljesítés tekintetében nincs kötve az őt megillető záloghoz, hanem kielégítését adósának minden és bármely vagyonából igényelheti; a csődtörvény 47. §. első bekezdése is általában úgy rendelkezik, hogy a csődtömeghez tartozó javakból mindenek előtt a tömegtartozásai és annak költségei elégítendők ki, tehát a csődtörvénynek most idézett rendelkezése nem tesz különbséget ama javaknak egyes tömegekké alakulhatása iránt és így a csődtörvény 47. §-a második bekezdésének az a rendelkezése, hogy a kielégítés abból a tömegből történik, melyre a tartozások és a költségek vonatkoznak, annál kevésbbé érintheti a csődtömeg hitelezőjének bármely csődvagyonból való kielégítéséhez való jogát, hanem csak a csődeljáráson belül való elszámolásnál nyerhet alkalmazást, mivel a tömeg hitelezője csődön kívül érvényesíthetvén igényét, a csődvagyon állása csődön kívül meg sem állapítható; ezekből tehát nyilvánvaló az is, hogy a kereseti követelésnek abból a vételárból puszta sorozása a kereseti követelésnek feltétlen vagyis bármely csődvagyonra végrehajtás terhe mellett megítélését