A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)
21 igénye fenmarad, az alperes mini haszonbérlő által kötelezett 1782 frt egész évi haszonbérnek az 1896 deczember 1-től 1897 szeptember 30-ig terjedő tíz havi időre esedékes részlete vagyis 1485 forint összeg a felpereseket illeti meg azért, mivel a haszonbérbeadott ingatlanokat az 1896 november 30-án tartott árverésen vették meg: anyagi jogszabály megsértésével utasítattak el tehát az 1896 deczember 1-től 1897. évi ápril l-ig terjedő időre felszámolt 594 frt haszonbérösszeg és ennek kamatai iránti keresetükkel annál inkább pedig, mert az 1782 frt összeg, melyet alperes a haszonbérbe adó P. F.-nek kölcsönadott s a mit haszonbérfizetésként betudni akar, alperes részére az eladott ingatlanok árverésen befolyt vételárából jogérvényes birói határozattal nemcsak soroztatott, hanem a birói letétből kiutalványoztatott, ebből pedig bizonyos, hogy alperes haszonbért semmit nem fizetett; s mert ha alperes fizetésre való köteleztetése nem a haszonbéríizetés elmulasztására alapíttatnék, hanem a m. kir. Guriának I. G. 16/96. sz. a.* hozott elvi jelentőségű határozatára akkor is nyilvánvaló, hogy a felebbezési biróság a felhívott határozatban nyilvánuló jogszabályt helytelenül alkalmazta, s nem helyezett súlyt ama kijelentésre, hogy gazdasági szokás szerint a haszonbér negyedévi előleges részletekben fizetendő s e kijelentéssel szemben nem volt megállapítható félévi fizetési szokás mód annál kevésbbé, mert a kihallgatott tanuk sem nyilatkoztak ilyen szokás mellett. Alperes pedig a felebbezési biróság Ítéletét az 1893 : XVIII. t.-cz. 185. §. a) és c) pontja alapján azért támadja meg, hogy miután •anyagi jogszabályt képez az, hogy a szerződés a szerződő felek között törvényt szab, a felebbezési biróság ezt a jogszabályt mellőzte akkor, a mikor olyan időtartamra kötelezte őt haszonbér fizetésére, a melyre már P. F.-nek mint volt tulajdonosnak a haszonbért megfizette, annál inkább megsértve van pedig az alkalmazandó anyagi jogszabály, minthogy az 1881 : LX. t.-cz. 181. §-a értelmében csak az árverés után esedékes haszonbér illetheti a vevőt, s az a körülmény, hogy a m. kir. Guria egy peres esetben más álláspontra helyezkedett, nem lehet ok arra, hogy a tételes törvény intézkedése mellőztessék, annál kevésbbé, mert tagadja is, hogy a jelen peres eset azonos volna azzal, mely a m. kir. Curia előbbi határozatának alapul szolgált, s tarthatatlannak mondja azt az álláspontot, hogy gazdasági * Lásd I. kötet 223. lapon.
