Fabiny Ferencz (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk I-IV. kötetéhez. (Budapest, 1900)

80 a felek között nem vitásnak jelent ki, a nélkül, hogy erre vonatkozó kijelentésének okadatait is kifejtené vagy a feleknek arra alapúi szolgáló nyilatkozatait is felemlítené. II. 352. 226. A felebbezési biróság az öt terhelő indokolás kötelességének elmulasztásával lényeges eljárási jogszabályt sért meg, ha Ítéleti tényállásában tényeket állapít meg, a nélkül, hogy tüzetesen felsorolná a szolgáltatott bizonyítékokat és előadná azokat az okokat, a melyek meggyőződését előidézték. II. 408. 334. A felebbezési biróság Ítéletének rendelkezése és annak indokai között fenforgó ellentét miatt, a felebbezési biróság Ítéletének feloldása lényeges eljárási szabálytalanság okából. II. 455. 434. A biróság oly ténykörülménynek valóságát, a mely a perben döntőnek jelentkezik, megállapíthat ugyan a megelőzően folyamatba tett büntető per adatai alapján, azokat az adatokat azonban, a melyeket a büntető per irataiból meggyőződése megalkotásánál felhasznált, tüzetesen tartozik megjelölni, s így jogszabálysértést követett el, ha csak általánosságban utalt a büntető per adataira. III. 469. 20. A felebbezési biróság jogszabálysértést követ el, ha ténymegállapításainál, ezeknek egyszerű kijelentésére szorítkozik, a nélkül, hogy meggyőződésének indokait is tüzetesen előadta volna. III. 489. 60. Jogszabálysértést követett el a felebbezési biróság, ha a félnek eskü alatt vallomásának bizonyítékul történt elfogadásánál, ezt csak általánosságban jelenti ki, s elmulasztja megjelölni azt, hogy a vallomásnál melyik kifejezését vette alapul meggyőződésének alkotására, valamint ha a tanúvallomások méltatásánál nem terjeszkedik ki azokra a körülményekre is, a melyek között a tanú vallomása által tanúsított nyilatkozatok megtétettek. III. 494. 72. A felebbezési biróság Ítéletében akkor, a midőn a járásbíróság ítéletét egyszerűen indokolásánál fogva hagyta helysen, lényeges eljárási szabályt sértett meg, mert jóllehet a S. E. 170. §. értelmében jogában áll a felebbezési bíróságnak az Ítéletben a tényállás előadásának kifejezéséül és pótlásául a felebbezésnek és az előkészítő iratoknak, valamint az elsőbirósági iratoknak tartalmára is hivatkozni, de e hivatkozás, különösen abban az esetben, ha a felebbezési biróság előtt szóbeli tárgyalás is volt, a dolog természetére, de meg a S. E. alapelveire tekintettel is nem terjedhet odáig, hogy a felebbezési biróság a fenforgott ügyet egész egyszerűen az elsőbíróság ítéletének indokaira hivatkozással intézze el. III. 532. 163.