Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

4 hoz képest kivágható és így kivágott faanyagot a végrehajtást szenvedőtől vétel útján tulajdonul megszerezte. Ezzel szemben az I—III. r. alperes tartozott volna kimutatni azt, hogy a kérdéses szerződés foganatba nem ment, avagy hogy az igényelt tárgyak ama szerződés szerint végrehajtást szenvedő részéről I. r. felperesnek elidegenítettek közé nem tartoznak, azonban a felebbezési bíróság megtámadott Ítéletéből nem tűnik ki az, hogy e tekintetben az I—III. r. alperes elfogadható adatot felhozott és bizonyítani kívánt. Az a körülmény ugyanis, hogy a vételár esetleg a vasútállomásra szállítva állapíttatott meg, magában véve csak azzal a jelentőséggel bír, hogy a felek megállapodásához képest a vasútállomásig a szállítási költség a végrehajtást szenvedőt terheli, ellenben nem zárja ki azt, hogy I. r. felperes az illető árút már korábban átvette, illetve, hogy az az árú már korábban az I. r. felperes tulajdonába ment át. Az sem bir nyomatékkal, hogyl. r. felperes telekkönyvileg nem tulajdonjogát, hanem zálogjogát biztosította; mert a vétel tárgyára és körülményeire való tekintettel ez esetben a tulajdonjog megszerzésének a telekkönyvi bejegyzés nem előfeltétele. A végrehajtást szenvedő eladó gyanánt jelentkezvén és a szerződésben a vételár nem egy átalányösszegben, hanem a kikészítés eredményéhez képest állapíttatván meg, a dolog természetéből következik az, hogy az 1. r. felperes részéről a minőség hiánya miatt esetleg el nem fogadott anyagért a végrehajtást szenvedő ellenértéket kap; ennek kikötése tehát az I. r. felperesnek az igényelt dolgokra nézve tulajdonjogát csak abban az esetben erőtleníti meg, ha s a mennyiben a felebbezési bíróság tényállásában meg volna állapítva az, hogy az igényelt árukat az I. r. felperes el nem fogadta, illetve visszautasította. Igaz ugyan, hogy a kérdéses szerződés szerint I. r. felperes hitelezett is a végrehajtást szenvedőnek és hitelezői jogát egyúttal biztosította; ámde a szerződés össztartalmából jogszerűen az következtethető, hogy ama szerződés lényegileg vétel, és hogy a hitelezés a vételári előleg természetével bir, ennek a hitelezésnek biztosítása tehát az ügylet vételi minőségét meg nem változtatja. Ezeknél fogva a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy az ítéletében megállapított és fenn ismertetett tényállás ellenére I. r. felperest keresetével elutasította, épen ezért a S. E..