Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)
25 zandó, erre való tekintettel a jelenleg kérdéses árú díjtételének meghatározására nem szolgálhat helyes alapul az, hogy az árú burkolatkőnek jelöltetett meg, és a forgalomban burkolatkőnek neveztetik. Mert az az árú a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint valósággal csak gyártmány és pedig nem is kőből való, következésképen esetleges elnevezése ellenére nem kő ; és mert a díjszabályzat a maga egészében inkább azt mutatja, hogy az egyes díjtételek alá a lényegileg egynemű tárgyak legtöbbnyire megfelelő gyűjtő jelző bekezdésével vannak sorozva ; nevezetesen a II. kivételes díjszabás b) pontja alatt terméskő (nyers kő kidolgozatlanul) kavicsburkolat és járdakő van felsorolva, tehát lényegileg nem gyártott, hanem lényegileg természetes uton keletkezett kőszerű anyag, — ellenben az I. kivételes díjszabás /^pontja alatt, figyelemmel az 1893. évi október hó 15. napjától kezdve érvényes volt V. pótlék 15. lapján levő rendelkezésre, a tégla úgy mint építő és cseréptégla, továbbá kongó- és keramit-tégla van felsorolva, tehát valamennyi és pedig lényegileg ugyanegyféle anyagból készült gyártmány. A díjszabályzatnak most részletesen ismertetett rendelkezéseinek egybevetéséből kitűnik, hogy ugyanegy díjtétel alá lényegileg egynemű és olyan tárgyak vannak sorolva, a melyeknek rendeltetése és értéke egymástól nyilvánvalóan eltérő, a dijszabályzatban tehát nem ismerhető fel az, hogy a díjtételek felállításánál az áruk rendeltetése és értéke birt túlnyomóan döntő befolyással; következésképen annak is megállapítása, hogy kerámiai burkolatkő már is olcsóbb vagy drágább mint más árú, a per érdemi megbirálására döntő súlylyal nem bírván, a felebbezési bíróság nem sértett meg lényeges eljárási szabályt azzal, hogy ez iránt a ténymegállapítást mellőzte. Ilyen körülmények között a kerámiai burkolatkő szállítási dija gyanánt helyesen az a dijtétel szolgálhat, a mely alá kifejezetten olyan áruk vannak sorozva, a melyek valamelyikével a kerámiai burkolatkő keletkezésére és így anyagára nézve leginkább azonos,— ez pedig a felebbezési biróság Ítéletében foglalt tényállás szerint a keramittégla, a mi a fentiekhez képest a közönséges téglával ugyanegy dijtétehalá van sorolva. Hogy a keramitból készült burkolatkő a díjszabás szempontjából a közönséges téglával ugyanegy tekintet alá esik, az kétségtelenül kitűnik különösen a következőkből is :
