Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)
110 Az alperesnek felülvizsgálati kérelme, a mennyiben az a sommás birői hatáskör megállapítása ellen irányul, hivatalból vissza volt utasítandó, meri a kir. törvényszéknek az illetékességet megállapító rendelkezése a S. E. 184. §. szerint csak annyiban vehető felülvizsgálat alá, a mennyiben olyan esetekben, a melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bíróság illetékesnek mondatott ki, erről azonban a jelen esetben nem lehet szó, miután a vételi ügyletből kártérítési igény érvényesítésére irányuló kereset tárgyánál fogva ügybirósághoz utasítva nincs, akkor pedig, a mikor a sommás birói hatáskör a per tárgya értékénél fogva kérdéses, eltérésnek a rendes birói illetőségtől hehe van. Nem lehetett helyt adni az alperes felülvizsgálati kérelmének az ügy érdemére nézve sem. A felebbezési hiróság Ítélete által elfogadottnak tartandó elsöbiróság ítéletének tényállása szerint a felek által megkötött vételi ügylet, az alperesre, mint vevőre nézve, a vétel tárgyát képező nagyobb mennyiségű czirokra tekintettel, a mikor csupán az 1896. évi termés 20,000 kgrmot meghalad, a K. T. 258. 1. p. alapján feltétlen kereskedelmi ügyletet képezett. Ennélfogva az a panasz, hogy az általános magánjog szabályai szerint a felpereseknek nincs joguk a teljesítés helyett kártérítést az alperestől követelni, nélkülözi a törvényszerű alapot, s a felebbezési bíróság a K. T. 264. §-ának megfelelően járt el akkor, a mikor a felpereseknek az alperessel kötött vételi ügylethői fennálló jogai tekintetében a K. T. rendelkezéseit alkalmazta. Alaptalan az a panasz is. a mely a vétel u. n. fix üzleti minőségéből az ilyen ügyletekre vonatkozó különös törvényes rendelkezésekre van alapítva, mert a vételi szerződést, az átvétel véghatárnapjának meghatározása egymagában véve a K. T. 355. értelmében határidőhöz kötött u. n. tix vetéli ügyletté nem minősiti.E szerint a felebbezési bíróság, miután sem a felek között megkötött szerződés tartalmából nem tűnik ki, sem az Ítéleti tényállása szerint az alperes nem bizonyított olyan ténykörülményeket, a melyekből következtethető lenne, hogy a szerződésben meghatározott átvételi véghatáridő, magának a teljesítésnek oly lényeges kellékét képezte, hogy a későbbi átvétel szerződésszerű teljesítésnek nem is tekintethetik, helyesen alkalmazta az anyagi jogszabályokat, a mikor a felek közötti vetélt tix ügyletnek nem tartván, a
